Az új szerelem - Rúdtánc

A rúdtáncról mindenkinek a sztriptíz, a füstös lebuj, a bugyiba csúsztatott bankjegyek ugranak be elsőre, azonban egy ideje ez már sportnak számít, ráadásul egyáltalán nem egyszerű, és nagyon távol áll a filmekben látott jelenetektől (a sztriptízbárokkal kapcsolatban nincsenek tapasztalataim -lehet ott ügyesen nyomják a lányok - így erről nem tudok nyilatkozni ). 

Már nagyon régen szerettem volna beiratkozni, de sosem volt merszem, azonban most a szülés után valamiért tényleg úgy éreztem muszáj kilépnem a komfortzónámból, nem vagyok én olyan nyeszlett megy ez nekem is ( egyébként is, csak elkezdeni nehéz valami újat ). 

Az első óra előtt már rögtön egy 5 alkalmas bérletet vettem, ezzel is ösztönözve magam, hogy ne adjam fel akkor sem ha az első óra után picit csalódok az erőnlétemben. Persze minden gyakorlatot fokozatosan sajátítunk el, de ez akkor is teljesen más mint egy edzés Rubint Rékával. Nem bántam meg a bérletet, az óra után alig vártam a következő alkalmat. Igaz, hogy rettentően elfáradtam, de mégsem éreztem magam fizikailag gyengének, inkább egy nagy löketet adott még az este további részére. 

Az órán a csajok riogattak az izomlázzal, viszont másnap reggel semmit nem éreztem, csodálkoztam is, hiszen tényleg a béka segge alatt van az erőnlétem, pedig volt ám nekem nagyon feszes hasam és szép fenekem is....azonban délutánra szépen megmutatta magát az az izomláz. A karom alig bírtam a fejem felé emelni, és a kék-zöld foltok is megjelentek a lábamon, ami szintén a kezdők jutalma. 

Azóta már a bérletem lejárt, legközelebb már az újat kezdem, mert a lelkesedésem töretlen. Az óra amire járok összevont, ami azért klassz mert látom, hogy a további szinteken mit tudnak a lányok, ami plusz motiváció. Nagyon várom, hogy én is olyan könnyedén és kecsesen mozogjak a rúdon mint az oktató ( na jó olyan talán sosem lesz ), de mint a 2-3-as szinten lévő lányok, az nem lehetetlen. Egyelőre az is nagy dolog már számomra, hogy az utóbbi 2 óra után nem lettem foltos, és hogy attól függetlenül, hogy nem tudom megcsinálni pontosan a gyakorlatokat, azt tudom, hogy mi a hiba ☺

Szép lassan haladok előre, nem adom fel , mert ez tényleg egy olyan sport és közeg, amiben nagyon jól érzem magam.

Read More

Csajos napok Dorkával

Mindig úgy képzeltem, hogy fiatal, pörgős anya leszek, többek között azzal idilli elképzeléssel, hogy mindenhova el tudok menni majd a lányommal/fiammal, sosem unatkozunk, a gyerek tolerál minden szituációt. 

Amikor hazahoztuk a kórházból Dorkát és kezdődött a sírós, hasfájós időszak ez nagyon utópisztikus tervnek tűnt, azonban január óta tényleg minden megváltozott -egy boldog, nevetős, kiegyensúlyozott baba anyukája lettem. Februárban már bátor voltam és bevállaltam vele egy hajvágást, mert már sehogysem állt, ismét erősen hullani kezdett, ráadásul a lenövés sem akart kikopni, ezért muszáj voltam megszabadulni tőle. Ritkán kavarognak ilyen gondolatok a fejemben, mert mindig hosszú hajam volt, ez a harmadik alkalom, hogy többet vágattam mint 15 centi, ennyire rövid pedig még sosem volt a frizurám mint most. Szóval ilyenkor gyorsan kell időpontot kérnem mielőtt még meggondolnám magam, ami még az első nyisszantás előtti másodpercben is megtörténne  ha nem becsukott szemmel , fogaimat szorítva ülnék a székben az első percekben. Valamiért mégis mindig elégedetten távozom. Szinte könnyebbnek érzem magam, és frissnek, nem látom a lakásban szerteszéjjel a hajszálaimat, nem kell órákig vasalnom, szárítanom, fésülnöm, de egy idő után mégis vágyam a régi hajamra, és alig várom, hogy ismét derékig érjen. A tincseim haláltánca körülbelül órás elfoglaltság volt, de Dorka nagyon szépen aludt, majd az ölemben játszott körülbelül 40 percet, a maradékban pedig nyafizott egy kicsit, de így is rettentő büszke voltam rá.

Március végén úgy gondoltam ideje mozogni is , legfőképpen társaságban, mert ha én otthon határozom el, hogy holnaptól már csak azért is napi 30 perc torna, garantálom, hogy ez fog a listám legalján kullogni. Ha pedig a mozgás nem áll a fontossági sorrend elején, akkor végleg búcsút mondhatok az izmaimnak. Az igaz, hogy a tornára csak egyszer sikerült még eljutni, mert csak heti 1x van, és volt hogy elutaztunk, és olyan is, hogy mindkét hordozónkat kimostam (igen, egyszerre ?!- nem gondolkodtam ), a lift pedig elromlott, így tulajdonképpen a házban "ragadtunk"- tudom idiótán hangzik, de tényleg, mert egy 15kg-s babakocsit , plusz a gyereket nem tudom a harmadikról lecipelni. Lényeg a lényeg, hogy nagyon jól bírta itt is a gyűrődést. Picit nyűgösködött, megetettem közben és volt, hogy felette tornáztam, de alapvetően az egy órából itt is körülbelül 20 perc volt az amikor nagyobb odafigyelést igényelt. 

Szuper kiscsaj, mert a vásárlásokat is jól tűri, akár 1,5-2 órát is elbóklászik velünk- van hogy babakocsiban, van hogy a Bondolino-ban, van hogy egy kicsit ölben- mindig talál valami érdekes dolgot, ami leköti a figyelmét amíg mi szórjuk a pénzt.

Ahová nagyon szeretném ha el tudnám venni magammal az az új szenvedély, a rúdtánc, de ide a szabályok szerint nem vihetem, mert nem biztonságos a többi lányra nézve. A rúdon koncentrálva lehet épp Dorka egy sikongatással zavarja meg őket, vagy ha már kúszik-mászik majd egy óvatlan pillanatban őt üti meg véletlen valaki. Szóval ez csak Anya programja, amit nagyon élvezek még úgyis, hogy nincs velem ( de erről egy külön bejegyzésben ). 

Ma kipróbáltuk, hogy bírja a kiképzést a kozmetikusnál. Egész délelőtt sírdogálós volt a hangulata, vagy a foga, vagy az idő , vagy épp mindkettő miatt, de fél 1 körül sikerült elaludnia, ami olyannyira jól sikerült mintha kicserélték volna. Már a metrón végig kacarászott, a kozmetikusnál pedig folytatta a nevetgélést és beszélgetést. Tényleg nagy szerencsém van vele, mert valahogy mindig ráérez mikor kell szépen viselkednie és mikor van, hogy elszakadhat a cérna.

Amit még nem mertem bevállalni, az az, hogy visszamenjek a körmösömhöz és ismét mindig csodásak legyenek a körmeim anélkül, hogy hozzájuk kellene nyúlnom. Ha jó kedve van, akkor már egészen sokáig lefoglalja magát ( a kozmetikus fél óra volt, a körmözés kb. 45-50 perc ) de tartok attól, hogy éppen akkor jön rá az 5 perc, és mivel a körmösnek szüksége van a kezemre, így nehéz akár ölbe vennem Dorkát, vagy egy játékot lóbálni elé, hogy eltereljem a figyelmét. Eddig annyira nem is vágytam a szép körmökre, mert annyira érzékeny a bőröm a hidegre, hogy egész télen hiába kenem mindenféle kencével, vagy viselek kesztyűt ugyanúgy kiszárad, kicserepesedik, sebes a kezem, hogy felesleges az ujjaim végét széppé varázsolni. Most viszont már jó az idő, és a körmösöm a szebbnél szebb fotókat tölti fel Fb-re a munkáiról és fáj a szívem. Azt hiszem ideje egy újabb csajos dologba beavatni a kis Mazsolát.

Read More

Tanuljunk varrni

Anyukám varrónő, vagyis csak a szakmája az, mert utoljára komolyabban akkor varrt amikor mi még a tesómmal kis totyogók voltunk. Nagyon ritkán később is nekiállt , de akkora lelkesedéssel mintha foghúzásra menne, így tulajdonképpen nem nagyon jött át anyáról lányára az a hatalmas varrószeretet. Egyszer ugyan próbálta megismertetni velem a varrógépet, de a pedállal sehogy sem kerültem összhangba és a szabásminták is csak összezavartak.

Körülbelül 2 hónapja vettünk a Lidl-ben egy varrógépet ( Silvercrest ). Már egy ideje szemezgettem a masinákkal, de mivel rengeteg van és az olcsótól a borzasztóan drágáig kicsit elbizonytalanodtam, hogy egyáltalán bele akarok-e igazán vágni a varrásba. Talán pont emiatt van bennem lelkesedés, hogy ez nem egy olcsó móka, és ha már kiadtunk 30ezerFt-ot érte, akkor ne csak porosodjon, hanem tényleg tanuljak meg varrni. 

FB-n rengeteg csoport van, ahol rátaláltam a Varrómamikra, és ők segítettek a gép választásában, mert többüknek van ilyen gépük és teljesen elégedettek vele, kezdőnek pedig szerintük sem kell több tízezres gépekbe fektetni. 

Dávidot megkértem, hogy hazafelé ugorjon be a Lidl-be és ha még van a gépből ( mert épp akciós volt ) akkor vásárolja már meg. Szerencsére volt , így  még aznap este miután Mazsola elaludt áttanulmányoztam a használati útmutatót és rákerestem a youtube videókra. Másnap este sikerült befűzni a cérnát, felorsózni azt és elkészíteni ezt a kis béna morzsolgatót egy ősrégi anyagból, amiből még valamikor lassan 30 éve nekünk készült babaruha.

Amióta megvan, egy morzsolgatót, egy kifordítható sapkát, egy fejpántot és egy kis felsőt , egy labdát sikerült készítenem, mindegyik több sebből vérzik, de ettől függetlenül határozottan elégedett vagyok magammal, hogy nulla tudással és a youtube segítségével sikerült megvarrni őket.

Nagyon sok szép dolgot készítenek az anyukák ebben a csoportban, és nekem is rengeteg terv lapul a tarsolyomban ( csak energiám lenne több ), - és mivel egy anyukának megígértem ha sikerül megtanulni varrogatnom akkor közzéteszem ezt, hátha neki is sikerül ezáltal - , így megpróbálom majd leírni lépésről lépésre hogyan kell készíteni az egyes darabokat.

Read More

Amikor a hiszti tárgya a nem alvás

Dorkának valamiért újabban az a szokása, hogy nem alszik. 

Nappal tulajdonképpen eddig sem aludt túl sokat, de már egy-két hónapja ha napi 2-2,5 órát alszik akkor már összeteszem a két kezem - és ezt is 3-4 részletben, és csak azért mert bejött a jó idő és sokat tudunk sétálni. 

Ezzel még nem is lenne baj, hogy nem alussza a nagykönyvben előírt időt, de ismét ott tartunk, hogy altatni kell. Komolyan hozzá tud szokni az ember lánya a kényelemhez, amikor csak azt látod a gyereken, hogy nyűgösödik, álmosodik , te szépen ágyba teszed , picit odabújsz mellé ( mert ennyi jár az anyukáknak is ) és már alszik is. Talán másnál igen, de nálunk esélytelen. Dorka úgy döntött, csak ő pihen és kizárólag akkor amikor Ő akar. Tulajdonképpen korábban sem érvényesült nálunk soha az az elv, hogy amikor a baba alszik akkor anya is, de néha az a pár perc nyugi igazán jól jött.

Éjszaka körülbelül 9-10 órát alszik, és napközben a maximum 2,5 órát - ha a fene fenét eszik, sem alszik többet. Nem számít mikor alszik el este ( lehet már 7 óra, de lehet 10 is ) reggel általában már fél 6-kor kukorékol, hetente egyszer megenged nekem egy hosszabb alvást, amikor csak fél 7-kor ébreszt. Tehát könnyen előfordul az is, hogy csak 7-8 órát alszik, bár talán halkan kijelenthetem, hogy ilyen esetekben napközben azért hosszabb pihenőidőket enged meg magának. 

A Google azt írja neki még az éjszakai alvásigénye 11-12 óra, napközben pedig 2 alkalommal 30-90 percet kellene legalább alvással tölteni. Ő ezt az időt az álmos vagyok, de nem akarok aludni így inkább nyafogok tevékenységnek szenteli. És hogy én mit csinálok??

• amikor még nem érdeklődött nagy babákhoz illően minden iránt, sokszor hallgatott Mozartot , amire könnyen álomba szenderedett, ám amióta minden különleges keresi a hangot, hogy honnan is jön az a dallam - szóval Mozart kiesett
• már próbáltam visszatérni a ringatásra is, de csak feszíti ki magát a kezemből, ha leteszem és összebújunk akkor pedig forgolódik, vagy érdeklődve figyel mindenféle neszre, fényre ( a lehúzott redőnyön át rengeteg érdekes fény szűrődik be ) , pedig már alig bírja tartani magát, szinte csuklik össze, de már csak azért sem alszik. Fél órát biztosan birkózunk amíg elalvásra kerül sor. 
• reggelente már rájöttem, hogy a hintájában elaltatja magát, picit játszik még, majd magára húzza a takaróját és elalszik, de a nap további része katasztrófa.
• kimegyek vele a parkba sétálni, nem állítom, hogy a babakocsiban azonnal bealszik, szüksége van itt is 5-10 percre, de a kis cicanyafogása helyett a madarak csicsergését hallom

• a sétával az a baj, hogy a teendőimmel nem haladok, ezért van hogy beteszem a babakocsiba és kiteszem a teraszra. Tologatom egy picit, aztán el is alszik, néha pedig ránézek.
• ha nincs jó idő, vagy csak egyszerűen nem szeretnék szenvedni a babakocsi ki és becipelésével, akkor jön a jól bevált kendő - anya is és  Dorka is szereti, ráadásul csodálatos a színe is. Csak egy kendő, de tényleg annyira szép kiegészítő, hogy az itthoni játszós, lebüfizett ruhákban is csinosnak érzem magam ha magamra kötöm a kisasszonyt ☺

Igazából valami rendszerféle kialakult már nála, mert nagyjából ugyanazokban az időpontokban tör rá a fáradtság, csak változó, hogy 15 percet vagy 45 percet alszik, de gondolom ez majd változik ahogy növekszik. Tulajdonképpen most még nem is szeretném ezt firtatni, hogy X időben neki muszáj aludnia, hiszen akkor aludjon amikor tényleg jól esik neki -ha nincs kötelező program soha nem is ébresztem fel, mint most hogy délután fél 6 és ő még alszik ( most már lassan egy órája ). Azonban picit irigylem azokat az anyukákat akik meg tudják mondani mikor nem érnek rá, mert akkor alszik a gyerek, mert szeretem ha van egy rendszer a mindennapjaimban. 

Read More

Szeretek írni

Szeretek írni, könnyebb mint beszélni.

Talán mert írás közben egyszerűbb visszatérni egy-egy gondolathoz, van esély átfogalmazni azokat vagy egyszerűen csak kitörölni és újrakezdeni az egészet. A kimondott szavak ott maradnak, igaz nincsenek kőbe vésve, de nem vonhatóak vissza.

Hiányzik az írás, ezért újra kezdem a blogolást. Nem szeretnék traktálni senkit egy hosszadalmas bemutatkozással, később az írásaim alapján úgyis kiderül egy rugóra jár-e az agyunk, szimpatizáltok-e vele, követtek-e.

Anya vagyok, nem mondom, hogy átlagos, mert egy korababa anyukája vagyok, de nem állítom biztosan, hogy több nehézséggel álltunk szemben mint egy rendes időre született baba.  Minden időm vele töltöm, bár mostanában próbálok visszazökkeni az én én vagyok szerepbe is, mert néha kell egy kis lazítás , szükség van hobbira, ami kicsit felráz és energiát ad.

Korábban vezettem egy blogot, de mivel Dorka születése után egy hónapig a kórház és a lakás között rohangáltam, és itthon sem volt egyszerű a hasfájós korszaka miatt, sajnos nem volt energiám mindig újabb és újabb bejegyzésekkel készülni, így felfüggesztettem az egészet.  A blog tulajdonképpen Dorkáról, vagyis Dorka fogantatásáról szólt, akkor kezdtem amikor kiderült, hogy csak mesterséges úton lehet gyerekünk. Nem tudott róla senki, a család is csak nagy vonalakban tudott róla. Hogy miért?

Egyrészt mert nem szerettem volna ha mindenki lépten nyomon kérdezősködik, és minden alkalommal ugyanazt és ugyanazt kelljen elmesélnem, másrészt úgysem értették volna. Sokszor csak azt hallod az emberektől, hogy jaj lombikos baba...ugyan, ne foglalkozz vele, örülni kell neki, hogy így sikerül. Persze, és örül is az ember, csak az odáig tartó út valahogy bonyolultabb mint ahogy azt elképzelik.

A blogolással sikerült könnyíteni a lelkemen és az interneten keresztül rátaláltak olyanok, akik valóban értették, akiknek akár én segíthettem, vagy akik már átestek ezen és tudtak jó tanáccsal szolgálni.

Hiányzik az írás, ezért most hogy már határozottan könnyebbek a napjaink - na jó ez nem minden napra igaz, sőt újabban mindig kitalál valamit Csodor, amivel megpróbálja az utolsó cérnaszálat is elszakítani, ( de eddig még én voltam az erősebb ) - és van bőven mesélni valóm, ezért újrakezdem és megosztom a tapasztalataimat arról milyen kora anyának lenni, milyen egy korababával az első pár hónap, hogyan telnek a napjaink, mivel vezetem le a felgyülemlett feszültséget, milyen érzelmi hullámvasúton ültem az elmúlt 6 hónapban.

Read More