Digitális detox- ti bírnátok?

Most ez komoly? Tényleg erre vállalkoztam? Na ne, bár ne is jutott volna el hozzám ez a könyv. Nem hiszem el, hogy a telefonomtól, ami a külvilágot jelenti számomra el akarnak vágni.  

Ezek a gondolatok kavarogtak bennem, amikor a kezembe vettem a könyvet és belekukkantottam, s egy 30 napos kihívással találtam szemben magam. Rögtön eszembe jutott a tavaly nyár, amikor egyik percről a másikra péntek este úgy gondolta a telefonom, hogy a kapcsoltunk ott és akkor véget ér, ugyanis nem kapcsolt be soha többet. Teljesen kétségbeestem, hogyan fogok kommunikálni a barátaimmal ha nincs Messengerem, és mi lesz ha lemaradok 2 nap eseményeiről a közösségi oldalakon, hisz még gépezni sem tudok majd mert éppen elutaztunk. Dávid néha kölcsönadta az ő telefonját, hogy ott beléphessek, de nagy macera volt így hagytam az egészet. Kerek 5 napig voltam telefon nélkül, illetve egy régi készülékkel tudtam telefonálni, amit vész esetére elraktam, de semmi több. Visszagondolva elég nevetséges volt a kétségbeesésem, hiszen épp a Balatonra utaztunk a 8 hónapos lányunkkal és nem ezek voltak a legfontosabbak, azonban a kisördög mégis ott ólálkodott mögöttem, hogy valami mégsem kerek. Most, ahogy olvasni kezdtem, és rávilágított a könyv mondandója arra, hogy tényleg mennyi haszontalan időt vagyunk képesek eltölteni a telefonunkkal, úgy egyre inkább megnyugodtam, pedig a kihívás első napja még el sem kezdődött. Ennek ellenére nem csináltam minden napot és feladatot annak rendje szerint, ahogy a szerző írja, de teljesen elégedett vagyok magammal, és azzal, ahogy sikerült elérni, hogy már nem függök a telefontól (pedig azt hittem Gyed-en lévő anyaként másképp tényleg lemaradok a világ dolgairól).

Leginkább a szorongó jelző illene az első hétfő reggelre, amikor elkezdődött az akkor még rémálomnak titulált 30 nap, hiszen egy alkalmazást kellett letölteni, ami megmutatja, mennyit lógunk a neten, és hányszor kattintunk, illetve mennyi időt is töltünk egy-egy oldalon. Már a tippelés közben  ahogy nagyjából kalkuláltam kikerekedett a szemem, de ugye magamnak hazudok, ha hazudok ezzel kapcsolatban ezért egy 3,5 óra volt, amit megsaccoltam. Nap végén ellenőriztem az alkalmazást és az apró pár perces- szinte tényleg, csak amíg végiggörgetem a közösségi oldalakat - kattintásból rengeteg idő összegyűlt. Igazából ezek zavartak igazán, mert tudom, hogy ezekre valójában semmi szükség nincsen, csak a kényszer hajt. Olyan ez, mint a kényszerbetegségek, ott kattog a kis agyad, mert félsz, hogy lemaradsz valamiről - de mégis miről? És ekkor esett le úgy igazán, amit a könyv is ír, hogy arra gondoljak így ezek a percek pörögnek, miről maradok le a való életben. A Moment nevű alkalmazást telepítettem a telefonra, ami nap végén 2:26 percet mutatott. Napközben feljegyeztem, hogy hány Youtube videót néztem, vagy esetleg Instagramon követtem-e élő videókat ( bár ugye maga az alkalmazás is számon tartotta magának az ott töltött időnek a hosszát, de biztosra mentem ) . Ezeket általában munka közben hallgatom/nézem, amikor  a kétévesem alszik, s mivel ilyenkor munkával töltöm az időm nincs miattuk lelkiismeret furdalásom. Ami számomra még rengeteg időt elvesz az a fotók és videók készítése, mert Dorkának próbálom a legaranyosabb tevékenységeit, mondatait videóra venni, hogy a család se maradjon le ezekről. Amit viszont itt megjegyeznék az Dorka viselkedése a telefonnal, videózással kapcsolatban. Előfordul, hogy szereti, és ha kérem akár megismétli, amit mondott, de vannak időszakok, amikor kifejezetten kéri, hogy tegyem le a telefont, rázza a fejét és mondogatja, hogy „ne, ne, ne, most nem, telefon el”. Olyankor természetesen mindent rögtön zárok be és viszem jó távolra a telefont.

A könyv némely napokon kérdéseket tett fel, melyek szintén próbálják elérni, hogy a válaszaid által saját magad ráébredj mikor és mennyit nyúlsz a telefonodért, hogy lásd, mi mást csinálhatnál abban az időben. Megkérdezi egyébként mit szeretsz, mik azok az időszakok, tevékenységek ami közben/után/előtt előkapod a mobilod, hol tartod a telefonod. Egyszerű, de annál nagyszerűbb kérdések ezek, hiszen az én generációm számára, annyira egyértelmű, hogy sokan még a fürdőkádba is magukkal viszik, elindulni pedig nem is tudnak nélküle.

Az első két egyszerű kérdés, amit feltett, mit szeretünk a telefonunkban és mit nem?

Szeretem, mert bármit azonnal ellenőrizni tudok rajta, rögtön elérem akár a busz menetrendet, akár egy receptet, egy zeneszámot, egy cikket, üzenetet küldhetek ismerősöknek, engem is könnyen elérhet akárki, könyvet olvashatok rajta, hirtelen jövő gondolatokat jegyezhetek le, fotókat készítek és videókat – szóval tényleg bármit képes helyettesíteni. 

Amit viszont nem szeretek, hogy valóban könnyű ott ragadni a képernyő előtt akár egy kávé után, vagy este lefekvés előtt az ágyban. Ráadásul úgy vagyok vele, hogy ó ez csak egy kattintás szinte semmi idő, így akkor is ránézek, ha semmi különösebb indokom nincs, ha például csak az órát nézem meg, hisz nem tart semmiből.Számomra leginkább a külvilágot jelenti (jelentette) a telefon. Lassan egy éve költöztünk el Budapestről és nem állítom, hogy ott nem lógtam a telefonon, de itt, ahogy a pestiek mondják „vidéken” tényleg elveszettnek éreztem magam és a blogolás és videózás, a közösségi oldalak által tudtam nyitni a világ felé. Persze más az, mint a személyes kapcsolatok világa, (és persze korábban is benne voltam már ezekben) de egy anyának télen egy 16 hónapossal nehéz ismerkedni, társaságot találni így az online világban merültem el még inkább. Éppen ezért a telefon, a közösségi média részemről nem az unalmam elűzését jelentette, hanem azt hogy ne forduljak magamba, kiugrót jelentett egy-egy nehezebb nap után. Persze idővel rájön az ember, hogy az online felületen minden kép, videó a tökéletességet, a végtelen harmóniát sugározza, és az a megnyugvás, ami miatt oda menekül, az ember átfordul aggodalomba, hogy ugyan nekem ez miért nem megy. Ez a könyv tökéletesen megmutatta, hogy nem is szabad ezekkel foglalkozni, hiszen a saját életünk a legfontosabb, magunknak kell megfelelni és lehet, amíg azt nézem XY gyereke milyen gyönyörűen majszol egy lekváros kenyeret, addig lemaradok arról, hogy az én gyerekem egyedül felveszi a zokniját.

Ennek ellenére korábban valahogy sosem sikerült letenni a telefont, vagy elmenni valahova nélküle, most azonban, hogy belevágtam a kihívásba már az első napokban több olyan alkalom is előfordult, hogy csak útközben vettem észre, hogy nem vittem magammal telefont. Számtalan alkalommal szembesültem azzal, hogy azt sem tudom hol a telefonom és egyáltalán nem éreztem magam frusztrálva, vagy, hogy egy pici részem hiányozna. A könyv által végiggondoltam miket is szeretek csinálni, s mi az, amire úgy általában a nap végére, vagy nap közben nem jut időm:

- nagyon sokat jelent számomra az olvasás, és bármilyen fáradt vagyok, 2-3 oldalt lefekvés előtt mindig olvasok – persze szerencsés napokon alvásidőben vagy napközben Dorka játszása közben is sikerül pár oldalt lopva elolvasnom

- amíg a lombikra készültünk rengeteget színeztem, mert megnyugtatott, elterelte a figyelmem, és tulajdonképpen a színes ceruzák Dorka jóvoltából mindig a nappali asztalán pihennek, így elővettem a színezőm és a sok-sok apró motívummal apránként haladok, amióta nem a telefonom nyomkodom

szeretném továbbra is fenntartani az angol tudásom , azonban az angol könyvek, vagy újságok olvasása szorul mindig az utolsó utáni helyre, de ezekben a pár perces „üres járatokban” ezekre is tudok időt szakítani

Persze vannak olyan hobbijaim, amik nem férnek bele ezekbe a pici szünetekbe, de azok nem is a telefon nyomkodása miatt nem kerülnek napirendre, hanem mert mindig túlvállalom magam és azok nem olyan tevékenységek, amiket be lehetne sűríteni néhány percbe. Tulajdonképpen úgy gondolom nem feltétlen jutottam odáig a kihívás által, ameddig kellett volna, de azt gondolom nem biztos, hogy ez baj, mert számomra elég az, hogy én érzem a változást. Nagyon sok napot nem úgy teljesítettem, ahogy kellett volna, például nem tartottam teljesen telefonmentes napokat – amit nem fogok szépíteni miért nem, egyszerűen azért mert nem akartam. Szeretek elérhető lenni, ha hívnak, és számomra is az egy biztonságot jelent, ha netalántán baj lenne, tudjak segítséget hívni rögtön. Nem kapcsoltam ki a telefont, elérhető voltam, viszont a közösségi platformokat csak este pörgettem végig, és mi tagadás valóban nem maradtam le semmiről –akinek épp nem láttam friss posztját, instastoryját arra rákerestem külön. (ez arra volt jó, hogy kiderült kire is vagyok igazán kíváncsi, és akit úgy követek, hogy csak bosszankodok a posztjain, most az azok miatti „óó te jó ég már megint egy ilyen haszontalan poszt” gondolatok elmaradtak és jobban éreztem magam a bőrömben).

A könyv javasolta, hogy töröljük az alkalmazásokat, vagy alkalmazásblokkolókat állítsunk be, de az előző gondolataimból kiderül, hogy ezeket sem teljesítettem ugyanazon okból kifolyólag, mint a telefonmentes napot. Nem szerettem volna. Tisztában vagyok vele, hogy ha azt mondom magamnak reggel, hogy most csak reggel és este nézek rá az Instagram-ra akkor az így lesz, tartani fogom magam hozzá és nekem már ez is elég volt.

Ami határozottan tetszett és az óta is alkalmazom …

- hogy este lefekvéskor már nem használom a telefonom – egyedül az ébresztőórát ellenőrzöm rajta, mert nem azt sem cseréltem le hagyományos ébresztőórára (bár elgondolkodtam rajta, hogy nekem az sosem volt, mindig anya ébresztett – ők viszont mai napig hagyományosat használnak)

- éjjel még Dorka előfordul, hogy felébred, enni kér, vagy csak nyugtalan és ilyenkor, amikor visszafeküdtem aludni felléptem Fb-re, vagy Instagram-ra, esetleg ellenőriztem az email-jeim, olvastam, ha nem tudtam visszaaludni, most azonban hozzá sem nyúlok a telefonhoz, az órát nézem meg maximum.

- reggel sem úgy ébredek, hogy kipattan a szemem és végiggörgetem a közösségi platformokat

- nem töltöm éjjel a telefonom a hálószobában

- rendet tettem a telefonon, mappákba rendeztem az alkalmazásokat és rengeteget letöröltem azok közül, amiket nem használok – viszont megjegyezném, hogy azóta volt új amit letöltöttem, de ezáltal kevesebbet lépek be például Instagramra

- használom a MMM – miért, miért most, mi mást kérdéseket

- az asztalnál nem nyúlok a telefonhoz

- ha utazok, próbálom nem bekapcsolni az internetet és csak olvasás céljából használni a telefont

Botrányosak sok időt töltünk az online felületen és az emberi kapcsolatokra ez határozottan negatív hatással van. Ha arra gondolok, hogy a két évesem már most simán bekapcsolja a kedvenc dalát a youtube-on, elfog az aggodalom, hogy mire ő felnő milyen lesz a világ.

Sokszor figyelem az embereket magam körül, és nagyon ritka az amikor nem a telefonját nyomkodó fiatalokat, időseket, tizenéveseket látok. A legtöbbjük az arcán nem is mutatkoznak érzelmek, belemerülve, fásultan, monoton görgetik az oldalakat. A legújabb generációnak ezek már természetesek, a technológia rohamosan fejlődik, számukra ez a gyorsaság, az internet az életet jelenti. Kíváncsi vagyok, ha pár év múlva egy már az internetvilágába beleszületett egyén a kezébe vesz majd egy hasonló könyvet, akkor képes lesz-e megválni a telefonjától - hiszen nekem még úgymond könnyű, mert tudom milyen internet nélkül élni. Talán 14-15 éves lehettem, amikor a szüleim bevezették az internetet, amikor még a közösségi oldalak itthon gyerekcipőben jártak, és még vezetékes telefonon hívtuk egymást leginkább. Egészen addig, amíg a Facebook-ra nem regisztráltam nem foglalkoztatott az internet túlzottan, ami körülbelül 9-10 éve volt, az Instagram-ot pedig  körülbelül 3 éve használom , s az óta leírni is szégyen lenne mennyi időt töltöttem a böngészésével.

Amennyire féltem belevágni a könyv elolvasásába, és bármennyire szerettem volna halogatni a kihívást utólag nagyon hálás vagyok, hogy részese lehettem – örülök, hogy sikerült csökkenteni a haszontalan idővel töltött óráim számát és arra figyelhetek, ami igazán örömet okoz.

Read More

Könyvkihívás - egy trilógia

Kissé elmaradtam a beszámolóval, mert a trilógiát választottam következő megmérettetésnek, ami nem más mint Fábián Janka: Emma évszázada.

Az írónőre úgy találtam rá korábban, hogy beleszerelmesedtem a 20'as évekbe a Kinsella: Segítség kísértet c. könyv által és rákerestem még olyan könyvekre melyek ezt az időszakot ölelik fel. Emiatt rátaláltam az írónőre és elolvastam Az angyalok ház c. könyvét és az egyik kedvenc könyvemre Kate Morton: Az elfeledett kert. 

Az Emma évszázada hasonlít erre a könyvre, és nagyon örülök, hogy a tesóm ezt választotta amikor megkértem, ha már könyvesboltban jár vegyen nekem is Fábián Jankától valamit. 

A trilógia Emma családját mutatja be , egészen az 1800as évek végétől napjainkig. Az egész család történetét, családfáját megismerhetjük- tulajdonképpen bárki akit érdekelnek az ősei, hogy honnan származik boldog lenne ha egy ilyen könyv lehetne a kezében ami persze a saját családjának titkait, élményeit öleli fel. 

Nehéz lenne röviden elmesélni a 3 könyv történetét, ezért nem is teszem, csak megosztom az olvasás közben szerezett gondolataimat, élményeimet, hogy miért is tetszett.

Az írónő stílusa könnyed, borzasztó sok információt közöl, mégis egyszerűen követhető és érthető. Az évszázad történelmi, politikai eseményeit szintén a család életén keresztül mutatja be, hogy ők hogyan élték meg, hogyan hatott az életükre. A háborúk kibontakozását olyannyira egyszerűen írja le, mint ahogy a történelem órákon soha nem hallhattuk és ha valami zavaros volt eddig ezzel kapcsolatban, vagy gondolkodott melyik ország ki oldalán is állt, ezt itt általa könnyen megjegyezhetjük. 

Mindig is különösnek tartottam pont ezt az időszakot, az időseket akik az 1890es évek végén, az 1900as évek elején születtek és élhettek akár az 1960-as évek végéig, vagy még tovább. Hiszen ez idő alatt rengeteg változás történt a világban, a nézetekben, akár az öltözködést, a szokásokat tekintve- például ami a könyvben is gyakori momentum- a házasságon kívül született gyerekek, vagy hogy több mint 100 éve még nem volt különös ha valaki első látásra beleszeretett valakibe és ki is tartott mellette, ha pár napos ismertség után házasodtak össze. Kíváncsi volnék valóban ennyire mély érzelmeket tápláltak-e egymás iránt akkoriban az emberek, hogy ez valóban lehetséges volt-e. 

Többek között a könyv által magyarázatot kaptam ezekre a kérdésekre, hogy a ruházkodás, a szokások mind-mind akarva akaratlanul változtak, hiszen mindenki sodródott az árral, a háborúkkal. Korábban ott voltak a dajkák, a cselédek, a háború után , a szegénységben ezek luxus dolgoknak számítottak, nem volt lehetőség alkalmazottakat tartani. 

Tulajdonképpen csodásan bemutatja, hogyan ment tönkre az a régi, gyönyörű , idilli világ, amikor még kalapot, kesztyűt és nagy ruhát viseltek a nők, és a férfiak is kiöltözve jártak. 

Különösen szerettem a helyszínek leírását, a Balaton környékén nem vagyok túl járatos, de olyan részletgazdagon festi le a házat, a tájat, hogy szinte éreztem a Balaton illatát.

Amikor Pestre költöztek nagyon sok helyszín ismerős volt, így még könnyebb volt elképzelni, és mi is azon a környéken éltünk így még egyszerűbb volt ott lennem a szereplőkkel. Talán ezek kicsit kedvesebbek is a szívemnek, mert azóta a környék, a házak rengeteget változtak- ám szerencsére még áll a sok-sok régi polgári épület is, amelyeket minden alkalommal ( amíg ott éltünk is ) megcsodáltam és azon töprengtem vajon mi történt a falak mögött, hogyan éltek régen ott az emberek. 

Engem teljesen magával ragadott mindhárom könyv, és mindenkinek ajánlom aki szereti a klasszikus romantikus, történelemmel fűszerezett történeteket. 

Read More

Könyvkihívás- egy varázslatos könyv

Az Esti mesék lázadó lányoknak című könyvet a húgomtól kaptuk Dorkával ajándékba. Tesóm meglátta a boltban, és azt mondta ezt mindenképp el kell majd olvasnom Dorkának, vagy el kell olvasnia ha már elég nagy lesz hozzá. 

Szerettem volna már most megosztani vele a történeteket a közös játékok közben, hiszen egyébként is szoktunk olvasni, de sokszor szerette volna gyűrni, vagy csak nyitogatni, így maradtam annál a verziónál, hogy csak egy-egy kedvenc sztorit mesélek neki. 

Tulajdonképpen ez egy olyan könyv amit akár egy nap alatt is elolvashatnánk, mégsem ebbe a kategóriába soroltam, mert én is több este olvasgattam ( még Karácsonykor volt az első). Összesen 100 történet szerepel benne,100 nő története akik valami nagy dolgot értek el, annak ellenére, hogy legtöbben kételkedtek bennük. Mindegyikük más és más, és némelyik tényleg annyira magával ragadó, hogy egyszerűen nem szeretnél egy nap alatt mindegyikük kis világába belecsöppenni. 

Szerettem olvasni, több kedvencem is lett, és mindegyikük életét csak dióhéjban ismerhetjük meg, de aki igazán felkeltette az érdeklődésem arra rágoogliztam és tovább olvastam róla. Először azt hittem mindegyik nő, akit megismerhetünk a régmúltban élt, hiszen a 18-19.században egy nőnek nem volt joga, nehéz volt sikereket elérni, tehát tényleg okos, merész kellett hogy legyen az , aki szeretett volna bizonyítani. Ezért egy-egy születési dátumnál meglepődve láttam, hogy vannak nagyon fiatalok is akik mostanában érték el a sikereiket már tizenévesen. Tudom, hogy sokan a múlt századi nők közül is fiatalok voltak a sikerük beteljesülésekor, de a kortársakról olvasni más. Ilyenkor elgondolkozok rajta én mit csináltam rosszul, én miért nem vagyok ennyire kiemelkedően határozott , rendíthetetlen és tehetséges, és hogy őszinte legyek kicsit irigykedek is. Pont ezért örülök, hogy Dorka már gyerekként a kezébe veheti majd a könyvet, ámulatba eshet és nagy terveket szőhet már idejekorán, hiszen a könyv nyelvezete egyszerű, úgy van megírva, hogy már egy nagyobb óvodás is könnyedén megértse. 

Kedvenceim: Ada Lovelace - matematikus, Ashley Fiolek - motorversenyző, Astrid Lindgren- író,  Brenda Chapman -rendező, Coco Chanel - divattervező, Cora Carolina- költő és cukrász, Wilma Rudolph- atléta, Maria Sibylla Merian- természettudós, Margaret Hamilton - informatikus, Jane Goodall - főemlőskutató és azt hiszem tovább nem is sorolom, mert valakit úgyis kihagynék.

Minden történet mellett található egy illusztráció, melyek közül néhány kissé meglehetősen furcsa ( vagy csak nekem nincs szemem a művészethez ), néhány viszont csodálatos, és hűen megmutatja, hogyan is látjuk mi magunk is az adott hölgyet. 

Nagyon kíváncsi vagyok lesz-e még folytatás, mert nagyon sokukról még nem hallottam, viszont olyan is volt akit hiányoltam és biztos vagyok benne, hogy vannak még ilyen különleges nők akik nem kerültek említésre ebben a kötetben.

Tényleg bátran ajánlom mindenkinek, annak is aki nem egy makrancos hölgy, gyereknek és felnőttnek egyaránt. Bárkit képesek ezek a nők megbabonázni és energiát adni, hogy igenis képesek vagyunk sok mindent elérni, csak nem szabad feladni.

Read More

Gyere Faljuk a könyveket- Könyvkihívás 2018

Bevállalnád, hogy elolvasol 52 könyvet egy év alatt? 

Az első ilyen 50-es vagyis, 50+2-es ( mert egy trilógia is szerepel a kategóriák között ) nagy könyvkihívás 2015-ben kezdődött. Akkor belevágtam, de nem sikerült, pedig nagyon szerettem volna, nagyon lelkes voltam, viszont a témakör mindig adott és sajnos sikerült néhány olyan könyvet választanom emiatt, ami nagyon nem az én világom volt és így elvette a kedvem az egésztől. 

Végülis az olvasás szépsége valóban abban rejlik ha az ember olyasmit olvas, amiben örömét leli. 

2016-ban ismét nekifutottam, de már nem a hivatalos lista alapján, hanem egy általam módosított szerint, azonban ezt sem teljesítettem, mert Dorka születésével kicsit összekuszálódott minden az év végére és nem a könyvekre koncentráltam. 

Tavaly már bele sem kezdtem, egész éven azt olvastam amit szerettem volna, nem törtem a fejem, hogy mindjárt eltelik egy hét úgy hogy nem végeztem egy könyvvel, vagy nem úgy választottam könyvet, hogy mit is kell olvasnom, egyszerűen csak olvastam. Picit talán olyan ez a kihívás mint a kötelező olvasmányok az iskolában. Nem tudom ki hogy van vele, de én azokat nagyon nem szerettem olvasni, így utólag szívesen a kezembe veszem azokat is, de akkor jól jöttek a rövidített olvasmányok.

Idén a kihívás terén azt a szót, hogy muszáj elfelejtem és az elején mindenképpen úgy fogok könyveket választani, hogy a kategóriákat természetesen elolvasom és valamelyest megjegyzem, de nem feltétlen eszerint választok, hanem az adott könyvet amit szívesen olvastam fogom párosítani valamelyik címszóval. Ha nem lennék elég ügyes egy idő után lehet már a kategória alapján kell keresgélnem, de addigra bízom benne kellő mennyiségű könyvet elolvasok és ez már motiválni fog, hogy ne adjam fel.

Lássuk, hogy is van ez?

Ha hivatalosan  csinálnád, akkor a Könyvkihívás oldalán regisztrálj, és válaszd ki mindig a havi kihívást, és a negyedéveset és idővel a többit. Itt minden témakör fel van sorolva, sőt mellettük már rengeteg könyv amit mások olvastak és mindegyikről egy 200 szavas beszámolót kell írni a végén, hogy bizonyítsd hogy elolvastad, plusz másoknak is segítesz ezzel a választásban. 

Ha csak úgy kedvedre csinálod jegyezd fel a listát és olvass, aztán pipálj :)

Lássuk a témaköröket:

1. egy könyvet, ami több mint ötszáz oldal.

2. egy klasszikus romantikus könyvet.
3. egy könyvet, amiből film is készült.
4. egy könyvet, ami ebben az évben jelent meg.
5. egy könyvet, aminek a címében számjegyek szerepelnek.
6. egy könyvet, aminek szerzője még nincs 30 éves.
7. egy könyvet, aminek szereplői nem emberek.
8. egy vicces könyvet.
9. egy könyvet, amit nő írt.
10. egy misztikus vagy krimi könyvet.
11. egy könyvet, aminek címe csupán egy szóból áll.
12. egy novelláskötetet.
13. egy könyvet, ami egy másik országban játszódik.
14. egy szépirodalmi művet.
15. egy népszerű szerző első könyvét.
16. egy könyvet, amit a kedvenc íróm írt, de eddig még nem olvastam.
17. egy könyvet, amit egy barátom ajánlott.
18. egy Pulitzer Díjas művet.
19. egy igaz történeten alapuló könyvet.
20. egy könyvet az „Ezeket egyszer el kell olvasnom!” listám aljáról.
21. egy könyvet, amit édesanyám szeret.
22. egy könyvet, ami ijesztő.
23. egy több mint százéves művet.
24. egy könyvet, amit csupán a borítója alapján választottam ki.
25. egy könyvet, amit még az iskolában kellett volna elolvasnom.
26. egy memoárt.
27. egy könyvet, aminek egy nap alatt a végére lehet érni.
28. egy könyvet, aminek a címében ellentétes jelentésű szavak szerepelnek.
29. egy könyvet, ami egy olyan helyen játszódik, ahová mindig is el akartam jutni.
30. egy könyvet, ami abban az évben jelent meg, amikor születtem.
31. egy könyvet, amiről rossz véleményeket hallottam.
32. egy trilógiát.
33. gyerekkorom egy könyvét.
34. egy könyvet, amiben szerelmi háromszög van.
35. egy könyvet, ami a jövőben játszódik.
36. egy könyvet, ami egy gimnáziumban játszódik.
37. egy könyvet, aminek a címében szerepel egy szín.
38. egy könyvet, ami megríkatott.
39. egy varázslatos könyvet.
40. egy képregényt.
41. egy könyvet, aminek írójától még nem olvastam eddig semmit.
42. egy könyvet, ami az enyém, de eddig még nem olvastam el.
43. egy könyvet, ami a szülővárosomban játszódik.
44. egy könyvet, ami eredetileg nem az anyanyelvemen íródott.
45. egy könyvet, ami karácsonykor játszódik.
46. egy könyvet, aminek írójának monogramja megegyezik az enyémmel.
47. egy drámát.
48. egy betiltott könyvet.
49. egy könyvet, ami egy televíziós műsoron alapul vagy az készült belőle.
50. egy könyvet, amit többször elkezdtem, de sosem olvastam végig.

Minden hét végén írok majd az adott héten olvasott könyvről, hogy tetszett, ki ajánlotta, hol találtam rá, milyen kategóriát teljesítettem vele. Ha belevágsz te is, esetleg kommentben, vagy üzenetben írd meg mit olvastál , hogy én is és mások ötletet meríthessenek belőle.
Tudom már eltelt egy hét az évből, de nem késő belevágni, hiszen egy héten nem lehetetlen akár 2-3 könyvet sem elolvasni.

Gyere vágj bele, töltődjünk fel együtt :)

Az első választott könyvemről a leírást itt olvashatod.

Read More

Csütörtöki ajánló : varrj őszi sapkát

Sapkákat, fejpántokat nem bonyolult varrni így ezekkel próbálom gyakorolni a jersey anyagok megfelelő használatát, hogy később sikerüljön egy body, egy meleg tapi a téli estékre, mellény, vagy akár egy kabát.

Először is néhány tippet osztanék meg veletek a jersey anyagok varrásáról:

1. a Dm-ben kapható saját márkás vasaláskönnyítő spray - ezzel érdemes befújni az anyagot, mert keményíti és kevésbé fog rojtozódni,gyűrődni az anyag
2. használj sok gombostűt, ez is segíteni fog abban, hogy az anyag ne gyűrődjön, felkunkodorjon
3. használj rugalmas anyaghoz való cérnát és rugalmas anyagokhoz való tűt - egyszer nekiálltam enélkül, hát olyan is lett.

Nemrégiben készült egy kifordítható sapka, amihez a jövőhéten ha megérkezik a rendelt anyag Dávid számára is elkészül és bandázhat közösen Dorkával az apa-lánya sapkaszettben.

Erről van egy klassz videó, az egészet ennek a segítségével sikerült megvarrnom. A videót itt találjátok, Ami viszont fontos, hogy ha nekiláttok akkor a videótól annyiban térjetek el, hogy Ő fejkörfogat+ 3cm-et javasol anyaghosszúságnak, de az túl sok (1,5-2cm bőven elég ). 

A másik sapka leírása kicsit bonyolultabb volna számomra. Meggyűlt a bajom a szabásminta rajzolásával is, mert sikerült folyton rossz oldalt átmásolnom, vagy elcsúszott a papír, és nem is voltam biztos benne, hogy a 4 méret közül melyik lesz a jó Dorkára. Szóval azt hiszem negyedik alkalomra sikerült normálisan megrajzolnom. Miután a kezemben volt végre a helyesnek tűnő minta, jöhetett a szabás. 

A leírást egyébként itt találjátok. Négy méret található benne, baby small - baby large-child small- child large. Először a baby large jött számításba, majd áttértünk a child small méretre, mert a szabásminta láttán Dorkára homlokáig se érte volna a sapka. 

                 

Ezután az ugyanolyan mintájú anyagokat egymás felé fordítjuk ( természetesen a színt színnel ) és végigszaladunk a szélein, kivéve a tetején lévő V ívet, és ugyanezt az elülső mintán is megtesszük. Ha ezzel megvagyunk, akkor jöhet a V alak.

Számomra ez volt nehezen érthető, hogy miért nem a két hátsó és miért nem a két első részt varrom össze, de ahogy kiszabtam és összetűztem rájöttem, hogy így fogok tudni egy réteget szépen kifordítani. 

Ha összevarrtuk  a V alakokat is, akkor az anyagok elejét egymás felé fordítjuk a fotón látható módon, és végigszaladunk rajta ismét. 

Végül ha ezzel is megvolnánk, akkor a varrásból kimaradt félköríveket is összeöltjük. Igazából a vége felé már nem követtem a leírást, szóval fogalmam nincs eredetileg , hogy ajánlják ezt a részt levarrni, én csak csináltam, ahogy jónak láttam. Pont emiatt szerettem volna igazán lefotózni az egyes lépéseket, ha Nektek sem lenne teljesen tiszta a leírás és a képek a folyamatról. 

Végül....tááááddddááááám , készen van. Picikét nagy (a baby larga pedig kicsi lett volna )  Mazsolára, de majd tavaszra belenő, addig pedig mint egy kis pilóta nyomul benne. 

Kellemes varrogatást - bármi kérdésed van írj, szívesen válaszolok. 

Read More

Csütörtöki könyvajánló - Sophie Kinsella : Segítség, kísértet !

Minden íróra érvényes, hogy van aki falja a könyveit, és van aki messziről kerüli az irományait - így van ez az általam kedvelt írónővel is. 

Volt már olyan, akinek én is ajánlottam- mondjuk pont nem ezt a könyvet, hanem a Boltkóros sorozatát, és azt a visszajelzést kaptam, hogy ő képtelen volt ezt a karaktert elviselni, és egyszerűen nem életszerű némely történet.

Bevallom ebben a sorozatban nekem is voltak olyan részek amiről azt gondoltam na oké ez tényleg túlzás, és ez most komolyan ki a fenével történik meg a való életben? Azonban én mégis szeretem a könyveit, egy kicsit jó olvasás közben ebbe a néha már túlontúl bohókás világába csöppenni.

A Segítség,kísértet! egy könnyed és szellemes történet - és mivel sokan hisznek a túlvilágban akár még igaz is lehetne :D Már a borítója is vonzza az olvasói tekinteteket- egy fiatal csinos öltözött lány látható rajta, aki boldog és éppen táncol -  számomra egyszerűen tökéletes. 

Az egyik kedvenc könyvem, többször olvastam ( Dávid nem is értei hogyan lehet egy könyvet többször olvasni ) mert humoros, titkok derülnek ki, az az igazi régimódi romantika is megtestesül benne - egyszóval minden benne van ami egy könnyű lányregényhez szükséges. 

Miről is szól?

Lara az egyik főszereplő egy kis csetlő-botló leányzó, aki új vállalkozása van, és a szerelme épp szakít vele....amikor a nagymamája nővérének a temetésén egy furcsa nővel hozza össze a sors, akit csak ő lát. A furcsa nő ( Sadie ) a nagymamája nővére még hozzá fiatalkori kiadásban egyenesen a 20-as évekből, aki rábíz egy fontos feladatot - keresse meg a szitakötős nyakláncát, és akadályozza meg a temetést, mert addig a lelke nem nyugodt, csak utána temethetik el. 

Persze eleinte ellenkezik és nem hiszi el Lara, amit lát és hall, de a szellem nem száll le róla, így nem tud mást tenni beadja a derekát és nyomozni kezd - elkezdve ezzel közös történetüket. A történetét egy öreglánynak fiatal testben és egy fiatal lánynak aki szeretne már felnőni, a saját lábán állni. Az együtt átélt kaland alatt sok mindent tanulnak egymástól , és Sadie viszonozza a Lara segítségét - elegyengeti a jelenleg romokban heverő életét.

Az egész történet a nyaklánc körül forog, és csak a legvégén derül ki miért is. A legvégén, igen tudom nem meglepő minden csattanó ott  történik, de ez a könyv épp ettől lesz tökéletes. Nekem legalábbis, mert ugyan nem vagyok egy hűű de romantikus történeteket szerető típus, de ez mesébeillő befejezéssel bír. 

Annyira csodásnak meséli el a nyakláncot, hogy én is szeretnék egyet , és a 20-as évekért is teljesen odáig vagyok - szívesen járnám a charlestont ( mondjuk ez már a Nagy Gatsby-nél kialakult ) . 

Sadie imádta a 20-as éveket, imádott fiatal lenni, és ezt az élni tudni kell életérzést Larának is sikerül megtanulnia.  

Visszagondolva valóban sok a túlzó szituáció, de aki egy kicsit eltekint ezektől, az cserébe sok szórakoztató fejezettel találkozhat, titkokat tudhat meg és végül kiderül ( amit még Sadie sem tud ) miért is olyan fontos az a szitakötős nyaklánc. 

Kellemes olvasást kívánok!

Read More

Őszi/téli bakancslista

Kicsit mosolyogtam mélyen belül, amikor leírtam, hogy őszi/téli bakancslista, mert talán túl rövid időszakra szólnak a vágyaim, amiből túlontúl sok van. 

Mindig szerettem volna írni egy olyan igazi életre szóló bakancslistát, talán ha lesz egyszer egy kipihent estém rászánom magam és leírom a céljaim, de addig is megpróbálok a közeli jövőnek élni.

Nem tervezem megváltani a világot, mindössze magamnak - a testemnek és lelkemnek - szeretnék kedvezni ezzel, hogy kicsit kiegyensúlyozottabbnak, egészségesebbnek érezzem magam. 

Szeretnék elkezdeni futni

A futás valahogy sose feküdt nekem. Talán 2-3 éve próbálkoztam vele legutóbb, de egyszerűen rosszul veszem a levegőt, rossz a technikám és az oldalam folyton szúrni kezd és onnantól megette a fene az egészet. 

A futócipőm azóta porosodik és várja hogy ismét életet leheljek belé, ám a tervemmel kapcsolatban a bökkenő az hogy jön a hideg. Ami még talán nem is baj, de az eső és a latyak. Mindig is képtelen voltam ép ésszel felfogni hogyan képes valaki mínuszban , hóban és esőben is róni a kilométereket - na mondjuk én először hálás leszek majd pár méterért. ( aki esetleg tapasztalt futó, szívesen fogadok tippeket milyen felszerelést érdemes beszereznem a télvíz ideji futásra ).

Ami viszont mellette szól, hogy az állóképességem sehol sincs ( jó a rúdtánccal jött rám némi izom, de az is főleg a hátamra, és az más izmokat dolgoztat meg,  bár oda sem jutottam el már 2 hete ), és azt hallom mindenkitől, hogy csak elkezdeni nehéz a futást, és utána már az lesz az életed, és más ember leszel. Örülnék ha én is a futás szerelmesévé válnék és kikapcsolódást nyújtana, nem pedig levegőért kapkodást.

Szeretnék egy mobilrudat itthonra

Nagyon úgy néz ki, hogy lesz egy saját lakásunk, ahova mindenképp szeretnék helyet keríteni egy mobilrúdnak, hogy mindennap gyakorolhassak, mert ez tényleg kikapcsol, tényleg örömet ad, tényleg szeretem csinálni. Soha nem volt egyetlen sport sem, amit szerettem volna, ami akkor is jól esett ha piszkosul elfáradtam, de ez olyan. Nagyon sajnálom, hogy nem volt elég merszem akkor elkezdeni amikor még bőven lett volna lehetőségem eljárni hetente többször is- de a gátlásaimat valahogy a szüléssel veszítettem el.

Szeretnék hízni és izmosodni egy kicsit

Amikor Dorkával kezdtem a terhességet 42,5 kg voltam, szülni pedig 52,5 kg-val mentem ( mondjuk még volt 8 hetem, szóval biztos jött volna rám ), majd a szülés után már néhány nappal csak 46kg voltam, majd 44 kg, most pedig ismét 42,5 kg-t mutat a mérleg. Elég sovány...úgy szó szerint, főleg hogy eltűnt az a kevés cickóm is, és a fenekemről is eltűnt az izom. Tényleg egy deszkalap lettem, egyáltalán nem érzem magam így jól, nem érzem magam csinosnak, nőnek, ezért szeretnék 2-3 kg-t magamra szedni és az izmaimat visszaszerezni. Még nyár közepén elhatároztam ha belegebedek is minden este tornázok Rubint Rékára, de Dorka kései elalvásai miatt füstbe ment a tervem.

Egészséges és tápláló étkezés

Az előző vágy eléréséhez elengedhetetlen, hogy megfelelően táplálkozzunk. Egyszer vagyis kétszer már volt időszak amikor teljesen életmódot váltottunk és sokkal jobban éreztük magunkat a bőrünkben Dáviddal mint amikor csak eszünk,eszünk és eszünk (inkább zabálunk), és megmozdulni sem bírunk. Nem beszélve arról, hogy nem sokkal az evés után már éhesek is vagyunk. 

Volt egy jó félév, amikor a paleo szerint étkeztünk, és ugyan nehéz volt átállni, főleg nekem mert én nem vagyok nagy húsevő , és elképzelni sem tudtam, hogy csak zöldséggel hogy fogok jól lakni, és hogyan fogok egy rántottát vagy virslit kenyér nélkül megenni??! Végül már az volt a furcsa ha kenyeret kellett volna enni. Nem ettünk tejcsokit, kekszet , chipset, semmi gyors kaját és tényleg felüdülés volt a testünknek, de aztán jött a karácsony és mivel a család nem eszerint étkezett, mi is gyorsan bűnbe estünk. 

A lombik alatt pedig a 160g CH diétát csináltam, amire szintén nehéz volt átállni, mert ha nem számoljuk a szénhidrátbevitelünket el sem hisszük mennyit fogyasztunk belőle egy nap - és mi tagadás rengeteget. Végül a szülés után ez ismét borult, mert a szoptatás miatt szénhidrátot kellett ennem szénhidráttal és ugyan próbálok figyelni rá, de nem mindig sikerül. 

Hogy most milyen étrendet szeretnék kialakítani? Leginkább a paleohoz hasonlót. Sok hús és zöldség, de nem vonom meg a pékárut, de nem is zabálom magam tele vele. A cukrot, nasikat próbálom kerülni - persze van egészséges nasi is azok jöhetnek. 

A lombik alatt vált jó szokásunkká a doki által javasolt mindennap egy kevés száraz vörösbor, ezt a rituálét sokáig megtartottuk, azonban most már ez is hanyatlóban van - pedig ha egy orvos javasolja mindenképp meg kell fogadni.

Szeretnék sokat olvasni

Régebben hihetetlenül sok szabadidőm volt olvasni, akár reggel, vagy a metrón munkába menet, vagy épp a munkában - este szinte soha nem olvastam, mert valahogy nem vagyok az az este lámpafénynél olvasni szerető lány ( mióta Dorka van azóta ilyen vagyok, helyesbítve sötétben Dorka mellett telefonon olvasós ) . Jelenleg csak este van időm olvasni, és ilyenkor is telefonról leginkább, pedig szeretem a könyvek illatát. 

Rengeteg mindent olvasnék, gondolataimban tornyosul előttem az elolvasásra váró könyvtorony - Vekerdy, Fábián Janka, Asimov, az iskolai kötelező olvasmányok, klasszikusok, háborús könyvek ).

Szeretnék sokat varrni

Nagyon jó érzés megtapogatni, csodálni és persze a hibákat keresni az általam varrt dolgokon, és nagyon sok tervem, ötletem van arról mit szeretnék varrni ( javarészt az anyag is készen áll ), de egyszerűen még ha magára a varrásra ( mert az gyorsabb ) napközben több részletben lenne is időm, a szabásminták elkészítésére és az anyagok kivágására nincs - és ezeket sajnos Dorka mellett nem is tudom csinálni. Lelkes segítő lenne ő, de egyelőre csak hátráltat - és a tű és olló egyébként sem való egy egy éves mellé. 

Szeretnék tanulni

Az egyetemen azt mondtam soha, de soha többé nem fogok tanulni ha ezt befejezem. Ám ezt is megértük, hogy az ember lányának az itthonlét alatt annyira eltompul az agya, hogy egyszerűen vágyik az új befogadására. Pontosan nem tudom mit tanulnék - orosz vagy spanyol nyelvet, esetleg egy szakfordító vagy tolmács képzést elvégeznék, vagy szívesen megtanulnék profin fényképezni ( ha már itt tartunk egy klassz fényképezőgépet is szeretnék). Ha újra kezdhetném nem közgazdaságtant tanulnék - ha egyetemről lenne szó akkor már legyen állatorvosi, ha szakképzésről akkor pedig cipésznek tanulnék. 

Lesz-e az álmokból valóság? Ha már csak egy részét sikerül megvalósítanom boldog leszek, mert mint tudjuk már nem az én álmaim az elsők. 

A legfontosabb, hogy Dorka vágyait teljesítsem első körben ❤

Read More

Emlék az egyetemi pólókból,avagy hogyan készült Dávid takarója?

Szeretek a Pinterest-en nézelődni, mert sok szép dologba lehet belebotlani - az egyik ilyen volt, egy babaruhákból készült takaró is. Sokáig nem is nagyon foglalkoztam vele hogyan készült, csak kiválogattuk Dáviddal a Dorka ruháit, és megrendeltem a takaróhoz a pihe-puha minky-t.

Később a Varrómamik csoportban Facebook-on ismét belefutottam egy ilyen takaróba, ahol már kivesézték milyen technikával készült, én is beleástam magam, azonban előtte tesztelni szerettem volna a tudásom. Dávid "játszós" pólói szinte ömlenek ki a szekrényből, ezért eszembe jutott mi lenne ha az egyetemi pólóiból neki is készítenék egy takarót, mert ez még ha nem is lesz olyan tökéletes akkor is hasznosabb funkciót töltenek majd be, mint a szekrényben.

Rendeltem hát gyorsan sima fehér pamutvásznat, amire a pólókat kellett applikálni, és szürke színű minky-t, ami tulajdonképpen maga a takaró és nagyon puha. Az applikáláshoz szükség volt még felvasalható vetexre, ezt is gyorsan beszereztem és alig vártam, hogy hozzákezdjek.

Az applikálás nem bonyolult, egy youtube-os videó segített elsajátítani mit hogyan kell. A lényege a , hogy az applikálandó anyagra rá kell vasalni a vetexet, és a gépet nagyon sűrű cikk-cakk öltéshez kell beállítani, a többi pedig szinte megy magától. Igen, de leginkább ez a kisebb anyagdaraboknál működik, a nagyoknál már jobban kell figyelni, és rengeteg helyen letűzni az anyagot, hogy ne csússzon el.

Mivel én pólókkal dolgoztam szinte csak nagy darabokat applikáltam, volt is csúszás az elején, amíg rá nem jöttem, hogy több helyen kell letűznöm, azonban fedik egymást az anyagok, így sikerült eltüntetni a hibákat.

A takaró 3 hétig készült. Volt olyan nap amikor nem tudtam hozzányúlni, volt, hogy Dorka sokat aludt, sokat tudtam vele foglalkozni, de leginkább amiatt lassú, hogy elég aprólékos. A pólókat szét kellett vágni, elrendezni a pamutvásznon. Minden egyes darab elkészülte után ismét az anyagok egy részét elhelyezni, hogy lássuk mi-mit fog fedni, melyik rész következik. Amikor befejeztem végre az utolsó darab felvarrását is, azt hittem innen sima ügy lesz, összeillesztem a minkyvel, levarrom és kész. Igen, azt hittem...

A minkyvel dolgozni szintén nagyon nehéz. Ennek a körbetűzése is rengeteg időbe telt ( amit Dorka sem könnyített meg, mert mindig "segíteni " szeretett volna, hiába mondtam a mondókát, hogy Kés,villa,olló és jelen esetben a gombostű gyerek kezébe nem való. 

                                             

Az első rövidebb oldalt nem tűztem le sűrűn, aztán már amikor a varrógép alá tettem a takaró sarkát és több réteg anyagot ( és én még gondoltam rá, hogy teszek közé egy vékony bélést, hogy még melegebb legyen ) próbáltam begyömöszölni a varrógép tűje alá, akkor kezdtem sejteni, hogy ez nem lesz egyszerű. Féltem, nehogy bekapja az anyagot a gép, hiszen a vastagsága miatt, nem tudtam fogja-e vinni, aztán ahogy szedegettem ki a gombostűket, és nem tartottam elég erősen az anyagot szépen el is csúszott. A másik három oldalt már nagyon sűrűn tűztem és nagyon erősen tartottam, de még így vissza kellett bontanom 2,5 oldalt és újra varrni. 

Komolyan nem volt egyszerű, és nagyon durván kivert a víz amíg rávarrtam, mert tényleg nagyon csúszik és borzasztó nehéz és vastag lett a takaró - nem egyszerű tolni, húzni, illeszteni a gép alatt. 

Végül az első nyisszantások után 3 héttel sikerült befejeznem. Dávid is megjegyezte milyen nehéz, de jó meleg és puha. 

Most 2 napja már nem varrtam, ha időm engedi belekezdek a CsoDor takarójába is, bár azt az első egy évének a kedvenc ruháiból szeretném, és vannak kevésbé hosszadalmas projektek is a tarsolyomban....csak az időm véges. Ha ti is nekivágnátok kérdezzetek bátran.

Read More

Az első szett Dorkának

Szóval mint tudjátok varrogatok. Lassan haladok. Elég lassan. 

Egyrészt mert még a szabásmintával is sokáig elidőzök, vagy mert csak este lenne időm a varrógépet taposni miután Dorka nagy nehezen elaludt, s nem kockáztatom meg hogy a zajra felébredjen , így halogatom. Pedig összevarrni már igazán nem tart sokáig a remekművet.

Ma egy bodyt fejeztem be, aminek a mérete elméletileg 68-as volt. Hosszra stimmel, de szélességre nagyon vékonyka volt. Most vagy az van, hogy ez egy másfajta méretezés, mint amiket itthon vásárolok 68-as ruhákat, vagy Dorka tényleg egy az egyben az apukája és nem lesz egy konfekcióméret a drágám.

Ez volt az első body amivel megpróbálkoztam, és amikor otthon rátaláltam erre a már rég nem hordott tunikára, láttam magam előtt a kész bodyt és hozzáillő fejpántot, ezért nagyon csalódott voltam, amikor minden részt sikerült összevarrnom és konstatáltam, hogy ez bizony nem lesz jó CsoDorra. 

Ami viszont pozitív, hogy egész szuperül sikerült összeraknom, és így tudom, hogy képes vagyok elkészíteni, vagy hogy a ferdepánt bodyhoz mindenképp rugalmas kell legyen, és hogy miután a szabásmintát kivágtam próbáljam meg lemérni mekkora lesz, majd a Dorka adatait is és vessem össze. Talán így elkerülhető a tévedés.

A segítségemre volt ez a szuper videó, a szabásminták méret szerint pedig szintén elérhetők. 

Annak nagyon örülök, hogy először nem vásárolt anyagból dolgoztam, akkor kicsit morcosabb lennék, mert nem olcsó mulatság ez az anyag vásárlás, de legközelebb egy nagyobb méretet készítek. 

Azokat a részeket amik nekem nehézséget okoztam lefotóztam.

Először is, mielőtt a varrásba jobban beleástam volna magam, azt se tudtam mi az a ferdepánt, és azt sem hogy néz ki. Van aki készíti saját kezűleg, de kapható is készen. Én vásároltam, s amikor először kibontottam vált is világossá miért a színre varrom fel először. 

Szóval miután a szabásmintát megrajzoltam és ollóval neki mertem esni az anyag kivágásnak, ezt a ferdepántot gombostűvel odabiztosítottam a body aljához, nyakához, és az ujjak végéhez is, és varrógéppel szépen levarrtam. Miután ezzel végeztem, ráhajtottam a pánt maradék részét, és immár az egészet odarögzítettem, s ezáltal kialakult szépen a szegélye a bodynak. 

Ezután, ahogy a videóban is látszik a vállrésznél picit bevágtam az anyagot ( én 4cm-re vágtam, talán elég lett volna 3 cm, bár lehet azért tűnt soknak, mert a ferdepánt nem volt rugalmas ), és összeillesztettem az elejét és a hátulját. A pánt kilógó részeit le kell vágni, és a vállrészt összevarrni. 

Ami számomra a legnagyobb nehézséget okozta ( talán 4x gombostűztem át ), az az ujjak odarögzítése volt. Az anyagot nem tudtam sehogy sem a megfelelő helyen elkezdeni összetűzni és furcsának találtam, hogy nem egyenletes, picit húzni kellett az anyagot, hogy megfelelően illeszkedjen, de a varrásnál szépen adta már magát. A videóban ezt lock-al varrják, de nekem nincs ilyen speckós gépem, így egyszerűen varrtam össze mint minden mást. 

 

Patent nem került a bodyra, egyrészt mert kicsi lett, másrészt mert nincs patentozóm. A patentozó nem is létfontosságú, mert rövidáru üzletben kapható olyan szalagféle ( nem tudom mi a neve pontosan ), amin műanyag patentok vannak, így azt egyszerűen csak a ferdepántra lehet varrni. 

Nagyon sok régi szétkaszabolásra váró ruha, és új anyagok is vannak amik áhítoznak , hogy tű alá kerülhessenek, úgyhogy bízom benne, hogy sikerül a napokban összehoznom egy megfelelő méretű bodyt a kisasszonynak. 

Bátran vágjatok bele, csak elsőre tűnik bonyolultnak, a végeredmény miatt megéri ( még akkor is ha nem tudod a gyerekre adni ☺)

Jó varrogatást kívánok!

Read More

Montessori puzzle labda

Én teljesen kezdő vagyok varrás terén, meg kellett tanulnom egyenes varrni, és az íves részeken is megállás nélkül végigszaladni, amihez ez a labda tökéletes. 

A labda kiszabása kicsit időigényes, az összevarrása gyors, majd az egyes részek kitömése ismét lassítja picit a folyamatot, de összességében tényleg nagyon egyszerű az elkészítése.

De kezdjük az elején. 

Mire lesz szükségünk?

• a szabásminta megrajzolásához szükség lesz egy műzlistálra, illanó filcre,ollóra 
• szivacsra vagy bármely más tömőanyagra ( flíz, polisztirol golyó )
• pamuttextilre. Az a jó ebben, hogy az egyes darabok egészen kicsik, így a már használhatatlan anyagmaradékok tökéletesen megfelelnek. 

Szóval, a műzlis tálat körberajzoljuk, és felosztjuk 4 egyenlő részre. Az egyik felét kivágjuk, a másik felét még kettévágjuk, hogy megkapjuk a negyed cikkeket is. 

Ezután, a két negyed cikkelyt egymásra helyezzük a képen látható formában, és körberajzoljuk, ez lesz a sablonunk másik eleme. 

Ha ezzel megvagyunk, akkor jöhet a sablonok körberajzolása a kiválasztott anyagon. Mindkét részből 12-12 db-ra lesz szükségünk. Ez lehet tényleg bármilyen anyagmaradék, akár egyszínű, akár többféle mintájú, tényleg nem számít, a labda minden variációban jól fog kinézni, ráadásul a babák szeretik a színes dolgokat.

( Én egy labdát korábban elkészítettem, az új labdához a sablonok ki vannak vágva, de tömőanyag hiányában még várakoznak a varrásra, így a következő fotók a várakozó sablonból, és a már kész labdáról készült varrási folyamatból fognak állni , ez ne zavarjon meg senkit )

Átrajzoltuk a sablonokat, készen vagyunk a szabással, ekkor következhet a varrás. Színt színnel szembe fordítunk, és a kis szirom formájú anyagot a félkör egyik széléhez illesztjük, majd egyenletesen végigvarrjuk. Ezután kettéhajtjuk a félkört, és a már hozzávarrt kis szirmot a félkör másik íves részéhez illesztjük és ezt is összeöltjük, majd jöhet a félkör alja, az egyenes rész, amit nem varrunk végig teljesen, hagyunk körülbelül egy 2cm-es lyukat, amin keresztül kifordítjuk az anyagot, majd kitömjük. 

Ha kitömtük, és utána kézzel összeöltöttük a lyukakat, akkor három cikket összevarrunk a sarkoknál, majd a közepén is. 

Ha ezzel is végeztünk, akkor pedig jöhet az egész összevarrása, ami úgy történik, hogy a sarkakat szintén kézzel összeöltjük és a végén kialakul belőle a labda.

                                     

Készen is vagyunk :) 

Ha tetszett, szeretnéd elkészíteni, de valamit úgy írtam le, hogy nem érthető írj bátran segítek :)

Kellemes varrogatást!

Read More

Az új szerelem - Rúdtánc

A rúdtáncról mindenkinek a sztriptíz, a füstös lebuj, a bugyiba csúsztatott bankjegyek ugranak be elsőre, azonban egy ideje ez már sportnak számít, ráadásul egyáltalán nem egyszerű, és nagyon távol áll a filmekben látott jelenetektől (a sztriptízbárokkal kapcsolatban nincsenek tapasztalataim -lehet ott ügyesen nyomják a lányok - így erről nem tudok nyilatkozni ). 

Már nagyon régen szerettem volna beiratkozni, de sosem volt merszem, azonban most a szülés után valamiért tényleg úgy éreztem muszáj kilépnem a komfortzónámból, nem vagyok én olyan nyeszlett megy ez nekem is ( egyébként is, csak elkezdeni nehéz valami újat ). 

Az első óra előtt már rögtön egy 5 alkalmas bérletet vettem, ezzel is ösztönözve magam, hogy ne adjam fel akkor sem ha az első óra után picit csalódok az erőnlétemben. Persze minden gyakorlatot fokozatosan sajátítunk el, de ez akkor is teljesen más mint egy edzés Rubint Rékával. Nem bántam meg a bérletet, az óra után alig vártam a következő alkalmat. Igaz, hogy rettentően elfáradtam, de mégsem éreztem magam fizikailag gyengének, inkább egy nagy löketet adott még az este további részére. 

Az órán a csajok riogattak az izomlázzal, viszont másnap reggel semmit nem éreztem, csodálkoztam is, hiszen tényleg a béka segge alatt van az erőnlétem, pedig volt ám nekem nagyon feszes hasam és szép fenekem is....azonban délutánra szépen megmutatta magát az az izomláz. A karom alig bírtam a fejem felé emelni, és a kék-zöld foltok is megjelentek a lábamon, ami szintén a kezdők jutalma. 

Azóta már a bérletem lejárt, legközelebb már az újat kezdem, mert a lelkesedésem töretlen. Az óra amire járok összevont, ami azért klassz mert látom, hogy a további szinteken mit tudnak a lányok, ami plusz motiváció. Nagyon várom, hogy én is olyan könnyedén és kecsesen mozogjak a rúdon mint az oktató ( na jó olyan talán sosem lesz ), de mint a 2-3-as szinten lévő lányok, az nem lehetetlen. Egyelőre az is nagy dolog már számomra, hogy az utóbbi 2 óra után nem lettem foltos, és hogy attól függetlenül, hogy nem tudom megcsinálni pontosan a gyakorlatokat, azt tudom, hogy mi a hiba ☺

Szép lassan haladok előre, nem adom fel , mert ez tényleg egy olyan sport és közeg, amiben nagyon jól érzem magam.

Read More