Nyuszi táska - hogyan készült?

A varráshoz idő kell, sőt nem is a varráshoz, inkább a szabáshoz, az előkészületekhez- s ami nagyon fontos, nyugalomra van szükség ilyenkor. Tehát ennél a résznél Dorka jelenléte tabu. Amikor varrok nem baj ha ott sertepertél, vagy ott ül az ölemben, de amíg az anyagokat válogatom, rajzolom, majd szabom ő vagy széthord mindent, vagy épp az általam használt anyag darabot szemeli ki magának és harcolunk érte, vagy az olló körül ólálkodik. Egyszóval résen kell lennem ilyenkor, ami a nyugodt előkészülettől igencsak messze áll. 

Éppen ezért szabni nem is szeretek, mert mire kiválasztok mindent, és kész lennék vele Dorka ott terem és mindent hip-hop össze kell egy kupacba varázsolnom, s ilyenkor még nagyobb a káosz mint előtte. 

Az utóbbi néhány hétben mégis sok minden került ki a varrógép alól, ami annak köszönhető, hogy mással nem foglalkoztam - írás, videó, olvasás is ímmel-ámmal - csak szépen apránként készítettem a varrásra váró anyagokat. 

Amit nagyon régen szerettem volna megvarrni az a tornazsák nyuszifüllel. Saját kútfőből készítettem, mert dupla falúra szerettem volna, és olyan videót sehol nem találtam - bár utólag gondolkodva egy kifordítható sapka mintájára kellett volna megcsinálnom. 

Szóval a belső rész fehér pamut, a külső pedig szürke pamut jersey. Ezekből mindössze téglalapokra volt szükségem, amiket összevarrtam, majd ha megvolt a 2 dupla oldalam azokat is összevarrtam színt színnel szembefordítva , a tetejét kivéve minden oldalánál.  

                   

Ezután a nyuszifülhöz kerestem neten egy sablont, mert azt nem tudtam megfelelő alakúra megrajzolni. Annak az egyik oldala szintén szürke, a másik rózsaszín. Picikét ez lehetett volna hosszabb, de így is kivehető, hogy mi akar lenni. 

A tetején lévő behúzó rész az egyik oldalon egyszerűen csak visszahajtottam ( kb 2-3 cm szélesre hagytam), a másik oldalon ahová a nyuszifül került levágtam azt a részt amit a másik oldalon visszahajtottam. Lemértem ott is, hogy a 2-3 cm-es visszahajtás ugyanoda essen, mint a szemben lévő oldal, majd mielőtt a szütyőhöz varrtam volna közé illesztettem a nyuszifület is. ( szerintem ennek van valami szakszerűbb elkészítési módja, bár működik így is ). Itt már több réteg kerül majd egymásra, érdemes jól letűzni, nehogy elcsúszkáljon. 

A végére nem marad más mint a szütyőnek a behúzó része, amit többféleképp is meg lehet oldani. Az egyik ahogy én csináltam. Kifordítottam a táskát, és a két sarkát lecsippantottam. A szalagot/madzagot befűztem a táska tetejébe egyik oldalról és másik oldalról is. A hosszát mindenki eldöntheti maga, és a végét bedugtam ebbe a lyukba, majd  levarrtam többször, hogy biztos legyen a tartása. 

                           Nem marad más hátra, mint színére fordítani és tááádáám készen vagyunk!

Read More

Anya Agy

Az anyává válás egyet jelent az otthonléttel, a 0-24 órás babázással, háztartással, az emberekkel való kommunikáció átalakulásával. A szülés után az agyunk átáll anya üzemmódba, vagyis baba üzemmódba. Napunk java részében a gyerekünkkel beszélgetünk, aminek a témái még ha néhanapján komolyra is sikerednek mert épp vele osztod meg a legnagyobb problémáid, leginkább mesékre, mondókákra, babaproblémákra szűkülnek le. Persze ez így van helyén, de amikor észreveszed, hogy sokszor a gyerekdalokat dúdolod még magadnak is, vagy elfelejtesz alapvető szavakat, főleg egy-egy húzósabb nap/hét után akkor elgondolkozol, hogy te jó ég mikor jutottál idáig és van-e még visszaút. 

Sokszor érzem -annak ellenére, hogy próbálok a lehető legtöbbet könyvekbe merülni, és az agyamat dolgoztatni- , hogy kicsit mintha butulnék, mintha mindent elfelejtenék. Pedig dolgozok is, nem vontam ki magam teljesen a forgalomból. 

Mit lehet tenni azon felül, hogy dolgozik az ember, hogy olvas, vagy mint például én is mint sok más anya próbálja kiírni magából a lelki dolgokat, vagy csak egy hétköznapi semmiséget, ami számunkra mégis nagy dolog.

Néha annyira lemerülök agyilag, hogy egyszerűen elfelejtek például főzni- volt rá példa, hogy Dávid megkérdezte mit visz holnap ebédre, és akkor kaptam a fejemhez, hogy te jó ég még főzni akartam!

Előfordul, hogy képtelen vagyok visszaemlékezni , hogyan is telt a napunk Dorkával. Az pedig szinte alap, hogy mire egyik szobából elindulok a másikba valamiért szinte biztosan elfelejtem miért is mentem be, vagy hogy a telefonom keresem miközben épp azt nyomkodom, vagy miközben Dorka néz éppen mesét rajta. Akadnak olyan percek, amikor mintha teljesen más világban lennék, mintha a jelen pillanatban ott sem lennék, mintha kívülről szemlélném magam.

A Big Bang Theory-ban tegnap épp erről volt szó, amikor is az anyuka szakkönyveket kezdett el olvasni esti meseként a gyerekeknek, mert elméletileg ilyenkor az agy befogadóképessége könnyebb, s azt az egész napos gügyögés mellett próbálja egyensúlyban tartani annak működését. 

Ezeket tapasztalva már látom, nem hiába kínál sok tanfolyam Gyes-en lévő anyukáknak kedvezményt a tanfolyamok árából, mert ugyan mindennap valami újra tanítod a gyereked, de te nem tanulsz újat- sokszor még a híreket sincs időd elolvasni - ezért a kiút ebből a nagy tudatlanságból a tanulás, vagy a visszatérés a munkába. 

Nos nem valószínű, hogy ezentúl az esti mese valami fizikai, vagy matematikai törvényekről fog szólni, ugyanis ekkor már végképp agyilag zokni vagyok és sokszor azt sem tudom fiú vagy lány, szóval légyszi írjátok meg nekem ti hogyan maradtok agyban aktívak. Mert nyugtassatok meg, hogy nemcsak én küzdök ezzel a problémával - mert ha igen, akkor az időm beosztását nagyon, nagyon át kell alakítanom. 

Persze lehet már az is elég lenne, ha nem kellene hajnalban kelni, és késő feküdni, és a köztes idő között jó esetben csak 1, rossz esetben akár 4-5-6-7 alkalommal felkelni a gyerek nyöszörgésére, sírására. Ha a gyerekeknek csak jó napjaik lennének, nem kellene hisztirohamokat kezelni, vagy mindig egészségesek lennének, a fogaik pedig fájdalommentesen kibújnának. Ha nem a Kerek mesére, vagy Bogyó és Babócára kábulnának, hanem a National Geographicra. 

Az is elképzelhető, hogy ez direkt így van kitalálva, hogy könnyen "leépüljön" az agyunk, még a végén megesne, hogy tényleg a Pitagorasz tételt kezdenénk el tanítani a gyerekeknek a Boci, boci tarka helyett. 

Read More