6/29/2017

Pancus - már egy éve

Nem egy babás-mamás, vagy varrogatós, vagy táncos történetet szeretnék megosztani veletek, hanem egy visszaemlékezőset egy Csodás vizsláról, aki rengeteg szeretetet adott nekünk, s aki nagyon hirtelen távozott. Személyes, szomorú, de hozzám tartozik, Ő volt az én szőrös Szerelmem.



2016.június 28. 

Délután fél 5- 5 között anyával beszéltem telefonon és kérdeztem hol van Pancus, a vizslánk, mert nem hallom a hangját ( amikor anya hazaért mindig a bejárati ajtó előtti lépcsőről kérlelte menjen ki hozzá, de rögvest ). Anya azt mondta nem tudja, nem is volt elől mikor hazaért - azt hitte beszökött a kertbe, mert imádta a friss borsót, és a répát, és minden érdekességet a kertben.

Aztán anya sietve le is tette, mert hazaért apukám, aki egyből az udvar hátsó része felé vette az irányt, s anya azt hitte a garázson keresztül szeretne bejönni, és szaladt kinyitni neki. De nem emiatt vitték a léptei a hátsó udvarra. Pár perc múlva hívtak - Panna eszméletlen, orvoshoz kell vinni. Nem tudták mi történt. Az autóba soha nem ült be, akkor sem tudták betenni, mert időközben magához tért és meg akarta kapni őket. Anya elment orvosért, de csak egy óra múlva tudtak házhoz kijönni, s nem is az éppen rendelő orvosok, hanem egy szabadságon lévő doktornő. 

Anyáék mérgezésre gyanakodtak, de az orvos azt mondta valószínű több epilepsziás rohama lehetett a nap folyamán s emiatt nem tudta kontrollálni a testét. Kapott rengeteg injekciót, de azt mondta a doktornő  ne vigyék be a házba, mert ha esetleg újabb rohama lenne, ki tudja hogyan reagál és ha egyszer már megpróbálta megkapni őket, nem tudni mi történhet. Így anyáék odakint őrizték. Én itt voltam Pesten. 19 hetes terhesen. Haza szerettem volna menni, és Dávid haza is vitt volna, de anya csak hajtotta, hogy nem kell így látnom, és jobban van, jobban lesz csak élete végéig beteg lesz, de gyógyszerekkel az epilepszia kordában tartható. 

Nyugodt tudtam-e lenni? Nem. Ha igaz, hogy a babák sírnak az anyaméhben, akkor Dorka valószínű a rengeteg könny miatt amit elhullattam 3 nap alatt, végig ordíthatott odabent. 

2016.június 29.

Anyát már kora hajnalban hívtam. Éjjel bizakodóak voltak, mert Panna önállóan átvándorolt egyik helyről a másikra, de nem ismerte meg őket, nem volt tudatánál, csak nyüszögött, és próbált volna a megszokott napirendje szerint cselekedni. Valószínű a sok roham miatt súlyos agykárosodást szenvedett, és emiatt volt magatehetetlen, emiatt nem reagált a hangokra, az ingerekre. Nem volt más választás mint az altatás. Az Ő érdekében. 

Szerencsés vizsla volt, és mi is szerencsések voltunk amiért 5 évig  boldoggá tett minket. Csintalan, örökké kölyök vizsla volt ( bár én láttam a bölcsességet sokszor a távolba meredő szemében ) , anyáék is imádták, pedig nem voltak eleinte odáig az ötletért, hogy vizsla kerül a házhoz. Ott voltak vele és fogták a kezét, simogatták amikor megkapta az injekciót, amiből kettőt kellett kapjon, mert annyira szeretett volna Élni, hogy nem hagyott itt minket azonnal. 

Nagyon sajnálom, hogy nem lehettem otthon vele, hogy nem puszilgathattam meg, remélem ha egyszer újra találkozunk ennek ellenére ugyanolyan boldogan fog felém futni és puszilgatni, mint amikor együtt játszottunk. 

Nem volt egyszerű ezt így a távolból sem végigcsinálni, de anyáéknak még nagyobb erőre volt szükségük, s Pancusnak is, de biztos vagyok benne, hogy örült, és tudta végig, hogy ott vannak Vele, és ez Érte történik, és nincs egyedül. Szeretve van. Szeretve lesz mindig. Biztos vagyok benne, hogy amikor elindult a Szivárványhíd felé, már boldog volt, megkönnyebbülve futott, hiszen megszűnt a fájdalma, s abban is, hogy még visszanézett és nem haragudott. ( a pofija újra vidám és élettel teli, mert anya később mutatott egy fotót, amin hihetetlen de egy nap alatt megőszült és legalább 10 évet öregedett a pofija )

Már egy éve ment el, ott pihen a párnáján- mert soha nem ült a hideg földre, egy darab rongy mindig volt alatta, a Batman-es nyakörvében betakargatva a körte fa alatt, ahol hűsölni szeretett amíg anya a napon kapált. 

Azt mondják, amikor egy állatot befogadsz, a családod része lesz vállalod a vele járó veszteséget is. Talán így van. De erre nem lehet felkészülni. Ő nem volt beteg, mindig boldog, futkorászó, madarakat kergető, postásokat borzasztóan utáló, az idegenekkel távolságot tartó, de a családját annál jobban védelmező és szerető vizsla volt. Miért ilyen távozás volt megírva Neki? Talán egyszer megtudjuk, talán nem is számít. Talán csak az a fontos, hogy Őt nekünk szánták, s minket Neki.

Csak remélni tudom, hogy nagyon boldog a Szivárványhíd túloldalán, és hogy az örök vadászmezőkön rengeteg fekete rigó van akit kergethet, gyíkok-békák, akiket soha nem értett, miért olyan gyorsan és miért ugrálnak, és sok macska és kutya akivel játszhat. 

"A gyászfeldolgozás egy lassú folyamat, amelyen végig kell mennünk és aminek során lépésről lépésre készítjük fel magunkat annak az elengedésére, ami oly kedves szívünknek. Az „elengedés” kifejezés azonban nagyon félrevezető. Egyáltalán nem azt jelenti, hogy elfelejtjük, akit szerettünk és a szép emlékeket. A bénító fájdalmat és szenvedést engedjük el és fokozatosan elfogadjuk a valóságot. Akkor jutunk el a lezáráshoz, amikor kedvencünk halála már nem tölti ki az összes gondolatunkat és képesek vagyunk mosollyal emlékezni az együtt töltött időre. Most már tovább tudjuk élni az életünket. A gyász kezdeti szakaszaiban ez nagyon önzőn hangozhat, úgy érezzük, ha nem szenvedünk, akkor már nem is szeretünk és ez a gondolat elviselhetetlen." 
( Wallace Sife: A szivárványhíd túloldalán )

Anyával 3 nap után voltunk képesek úgy beszélni róla, hogy nem sírtunk, hogy a boldog perceire emlékeztünk. Sokat segített Erika, akitől anyának egy karkötőt vásároltam, ami egy végtelent jelképező medálból és egy piros fonalból áll, ami azt jelképezi, hogy akik összetartoznak azok ha el is veszítik egymást újra egymásra találnak. Ő ajánlotta Wallace Sife könyvét, ami nagyon sokat segített abban, hogy a gyászt sikerüljön feldolgoznom. 






6/26/2017

Dilemma: gyerekülést, de milyet?

Dorka már az autós hordozóban és az etetőszékében felül, de egyéb helyzetekben még nem produkál hasonló mutatványokat, azonban már nagyon várjuk, mert a hordozóban nagyon nehezen viseli már az utazást, főleg mióta bejött ez a meleg idő.

Tegnap roppant lelkesen látogattunk el hát a Brendonba, mert neten már szemezgettünk egy Cybex üléssel, de a nagyobb beruházásokat nem árt a két szemünkkel is lecsekkolni, no meg szerettük volna Dorkát is beleültetni. 
Az üzletben megerősítettek minket, hogy a Cybex valóban szuper, emellé pedig még a Peg Perego-t ajánlották, és azt is elmondták melyiket ne válasszuk, mert elméletileg nincs is mindegyiknek töréstesztje.

Mivel Dorka még csak 7,5 kg körül van ( holnap megyünk státuszvizsgálatra akkor megmérik, mert amióta vaskosak a combjai nem mérjük itthon ) , így valószínű hamarabb fog ülni mint 9kg, és mivel az ülések amiket néztünk 9-36 kg-ig használhatóak, így igencsak apró volt még bennük a kis Cucli ❤


Fontos, hogy olyat szeretnénk ami kissé megdönthető, egyrészt ha elalszik kényelmesebb neki úgy, másrészt mert akkor kicsit olyan mintha még a hordozóban ülne.
Olvasgattam, és nagyon friss eredményeket nem találtam, de ezekre azt írják a tesztelők is, hogy tényleg megfelelőek. 

A tesztek alapján még egy Concord modellt dicsérnek, de kissé elbizonytalanodtam, hogy kényelmes-e a gyerekeknek ez a könyöktámaszos rész az elején. Nem szorítja-e nagyon a combját, nyáron nem melegíti-e még jobban.

Leginkább most a Peg Peregoval szimpatizálok, talán az valamivel kisebb is, és ugyan nem emlékszem megnéztük-e mennyire dönthető ott személyesen, de a videóban elég klassznak tűnik.

Talán megfelelőbb lenne egy 9-18 kg-ig használható ülésre beruházni, de azok is ugyanennyibe kerülnek , ráadásul csak 4-5 éves korukig tudnak beleülni - bár lehet addigra kijönnek még klasszabb és biztonságosabb modellekkel. Még van egy kis időnk átgondolni, és ha arra gondolok a babakocsin mennyit vaciláltunk, az ehhez képest gyerekjáték volt. 

Biztonságosat szeretnénk, kényelmeset - ha valaki már tapasztalt ebben a témában köszönöm a tippeket.



6/21/2017

Babaúszás

Zita, a dévényesünk (bár már nem járunk ), nem javasolta jó ideig az úszást, mert Dorka izomzata laza volt, és mivel a vízben még könnyebben mozgunk ezért elméletileg nem segített volna nekünk a mozgásfejlődésben. 
A fejlődésneurológián már márciusban azt mondták, hogy ne járjunk dévény tornára, de én láttam a pozitív hatását nem hagytuk abba. Április elején mégis kényszerpihenőt kaptunk, mert Zitát műtötték. Aggódtam mi lesz így , lemarad-e Dorka, de az aggodalmam hiábavaló volt, ugyanis még a forgást is picivel a tankönyvben kijelölt idő előtt kezdte, ezért már utána sem vittem, hiszen mindent hozott a korrigált korának megfelelően, sürgetni pedig nem szeretném.
Egy hónap leforgása alatt kb. minden kötelező foglalkozás abbamaradt, szinte unatkoztunk, és mivel nagyon szerettük volna ha csecsemő kora óta úszik, így beírattuk babaúszásra. 

Én soha nem jártam úszni, nem voltam tisztában egy átlag jegy, vagy bérlet árával, ezért kicsit lehidaltam mikor a babaúszás bérleteket megláttam. Persze van ezek között is "olcsóbb", de gondolom ezzel is mint minden babáknak kínált termékkel, szolgáltatással úgy vannak, hogy a szülő úgyis a legjobbat szeretné  a gyerekének, lesz rá ennyi pénzért is igény. És tényleg. No de az sem elhanyagolható tényező hogy ezekbe az uszodákba azért tényleg csak gyerekek járnak, tehát semmilyen fertőzést vagy betegséget nem szednek össze elméletileg. 

Végül találtam egy elfogadható árú uszodát, amit nem is igazán uszodának neveznék, hanem egy családi ház medencéjének. Egy hatalmas házat kell elképzelni, ahol mindenki otthon érzi magát, a szülők és a gyerekek jönnek mennek, esznek-isznak, beszélgetnek. Tényleg nagyon otthonos és barátságos minden. Van egy nagy közös helyiség hatalmas játszószőnyeggel, egy felfújhatós medence teli labdával, csúszda és egyéb játékok, konyha amit szabadon lehet használni ételmelegítésre- tényleg minden biztosított ami egy babás anyának szükséges.

Kicsit tartottam attól, hogy bírja majd Dorka, mert az időpont amikor a Dorka csoportja úszik már egy babának szerintem eléggé este van ( 18:15kor kezdődik ), és ha éppen előtte nem sikerült egy alvást beiktatni, akkor már nagyon veszélyes a helyzet a hiszti kialakulására.
Sokan mondták, hogy az első bérlet a sírós bérlet, de nem szabad feladni. Persze van az a pont ahol szedjük ki a gyereket a vízből, ne hagyjuk megfulladni a saját nyálában, vagy épp a félrenyelt kortyokban,  de ne legyünk paraszülők és ne kapjuk ki az első könnycsepp hullajtásakor. Csak hagy ismerkedjen a vízzel, ez egy idegen hely, új közeg, új feladat, ismeretlen minden adjunk neki időt.

Dáviddal úszik, és mindketten nagyon jól kezelték a szituációt már első alkalommal. Volt sírás is, nevetés is, végül egy ici-picivel hamarabb jöttek ki a vízből mint a társaik , de a körülményekhez képest nagyon ügyes volt a kiscsaj ( ráadásul nem csak ő sírt ). Négy baba volt összesen, és az a baj ha az egyikük elkezdett sírni, a többiek annyira együtt éreztek vele, hogy szolidaritásból ők is ordítani kezdtek. Mindegyik baba az apukával úszott, így mi anyukák a partról lestük, mi is lesz ennek a végkimenetele, nem tudtuk eldönteni mi is sírjunk, vagy inkább nevessünk, ahogy hergelik egymást a kis cuclik. 


A további alkalmakkor nem sírt, vagy csak egy nagyon picit ha éppen egy feladat nem tetszett legörbítette a száját, de egyébként rettentően imádja a vizet és elvezi az úszást, sőt a harmadik órán már a kutyaúszás alapjait tökéletesen prezentálta :) 
A merülést Dávid még nem merte vele bevállalni, mert eddig nem viselte földöntúli örömmel ha víz érte hirtelen az arcát, vagy a szemébe ment a víz. Az utóbbi pár napban viszont fürdés közben folyton lefetyelne a vízből, megpróbál minket kicselezni hogyan is kerülhetne a feje a víz alá, úgyhogy Dáviddal megbeszéltük, hogy nem kell félteni a merüléstől a kis nyafkagépet, csak szokja a kiképzést.

Eddig négy alkalommal vettünk részt órán, és egyre jobban érzi az úszás ízét, mert már élvezi a nagy vizet is ( nemcsak otthon a fürdőkádban nevetgél),  használja a kezét-lábát, mosolyog. Volt azonban egy óra, amikor pár nyugodt perc után eltörött a mécses, és körülbelül 10-15 perc után ki kellett jönni a vízből, mert egyszerűen nem volt hajlandó bent maradni, nem volt kedve a kötelező mókához, így Dávid ugyan mérgesen, de kihozta a vízből. Én azt mondom ezt is el kell fogadni, mert ha magunkból indulunk ki nekünk sem mindig van kedvünk lemenni edzeni, vagy akár főzni, neki is lehet rossz napja ( ráadásul nem ő az első gyerek a földön akit ki kellett hozni az óráról ). 

Azóta voltunk ismét és a kötelező gyakorlatos résznél ismét pityeregni kezdett. Na jó nem pityeregni, vörös fejjel, lebiggyesztett, remegő ajkakkal és kétségbeesett szemekkel üvöltött. Végül megadtam magam és az oktató tanácsára én is bementem a vízbe, így ketten pancsoltunk vele, sikerült megnyugodnia.

Megvettük a második bérletét, kitartunk, nem hagyjuk hogy Ő legyen a főnök. Nem azért mert kínozni akarjuk a gyereket, és már csak azért is úszni fogsz, hanem mert tudjuk, hogy imádja a vizet, csak a mérhetetlen akaratossága miatt a kötelező torna alkalmával vágja be a durcit - de ehhez majd hozzászokik, hogy nem minden úgy van ahogy ő szeretné. Vagy nem.




6/16/2017

Hozzátáplálás - újabb ízek, újabb főzeléktippek

Bátran kijelenthetem, hogy Dorka étvágyával nincs probléma. 
Amikor megszületett és nem akart megtanulni senki kedvéért sem enni, és azután is rengeteget bukott, rengeteg ételre érzékeny volt, ezért alig ettem valami táplálót a szoptatás alatt. később jött a tejfehérje érzékenység....szóval szenvedtünk, és azt hittük ez nem fog változni. 

A hozzátáplálás azonban meghozta az áttörést. Dorka imád enni. Amikor mi eszünk is folyton belenyúlkálna a tányérba, mindent kinéz a szánkból, tátott szájjal mereszti a szemét, hogy ő ugyan most miért nem kap egy falatot sem? Ilyenkor az utóbbi időben már adok neki egy kiflit, vagy zsemlét, egy kis krumplit, bármit ami ehető számára a tányérról. Amint megkapja leírhatatlan boldogság ül ki az arcára, és már emeli is a kis kezét a szájához és tömi magába a kapott falatot.



Már jó ideje kap szilárd ételt, még legtöbbször két alkalommal, de előfordult már hogy háromszor- attól függ, hogy ébred fel, mikorra esik a reggeli utáni első étkezés. 
Szerencsére már elég sok mindent eszik, és még mindig csak a brokkoli az amit nem fogad el, így annyira nem kell törnöm a fejem, hogy változatosak legyenek az étkezések. 
A javasolt könyvet ( Havas Dóra: Születéstől születésnapig ) is előszeretettel lapozgatom, mert rengeteg sok jó recept van benne, ezek is jócskán megkönnyítik a dolgom.

Lássuk akkor mivel bővült a menüsor :
  • édesburgonya-cukkini-csirkemell
  • édesburgonya- uborka- csirkemell
  • édesburgonya- uborka
  • édesburgonya- cukkini
  • édesburgonya-cukkini-alma
  • édesburgonya-csirkemell-alma
  • édesburgonya-tök-alma/körte
  • édesburgonya-zöldborsó
  • sütőtök- körte
  • burgonya-sütőtök 
  • sütőtök-alma-szilva
  • sütőtök rizzsel
  • rizs- csirkemell-cukkini
  • rizs-csirkemell-alma
  • avokádó banánnal

Természetesen az előző bejegyzésben felsorolt ételek is asztalra kerülnek azóta is, csak ezekkel bővült a választék. 
Már keverek az ételbe neki olívaolajat, egy kis bazsalikomot, vagy majorannát, hogy kicsit feldobjuk az ízeket. 

Ma a karalábét fogja megkóstolni édesburgonyával. Már elkészült- az illata nagyon finom, reméljük a pocakjának sem lesz tőle baja.

Ami fontos még, hogy sok folyadékot próbálunk adni Dorkának , leginkább vizet, néha főzök neki teát, de ebben a meleg időben sokkal szívesebben fogadja a sima vizet - naponta kb. 100-120ml-t.

Szép napot Nektek !



6/05/2017

Az első szett Dorkának

Szóval mint tudjátok varrogatok. Lassan haladok. Elég lassan. 
Egyrészt mert még a szabásmintával is sokáig elidőzök, vagy mert csak este lenne időm a varrógépet taposni miután Dorka nagy nehezen elaludt, s nem kockáztatom meg hogy a zajra felébredjen , így halogatom. Pedig összevarrni már igazán nem tart sokáig a remekművet.
Ma egy bodyt fejeztem be, aminek a mérete elméletileg 68-as volt. Hosszra stimmel, de szélességre nagyon vékonyka volt. Most vagy az van, hogy ez egy másfajta méretezés, mint amiket itthon vásárolok 68-as ruhákat, vagy Dorka tényleg egy az egyben az apukája és nem lesz egy konfekcióméret a drágám.



Ez volt az első body amivel megpróbálkoztam, és amikor otthon rátaláltam erre a már rég nem hordott tunikára, láttam magam előtt a kész bodyt és hozzáillő fejpántot, ezért nagyon csalódott voltam, amikor minden részt sikerült összevarrnom és konstatáltam, hogy ez bizony nem lesz jó CsoDorra. 
Ami viszont pozitív, hogy egész szuperül sikerült összeraknom, és így tudom, hogy képes vagyok elkészíteni, vagy hogy a ferdepánt bodyhoz mindenképp rugalmas kell legyen, és hogy miután a szabásmintát kivágtam próbáljam meg lemérni mekkora lesz, majd a Dorka adatait is és vessem össze. Talán így elkerülhető a tévedés.

A segítségemre volt ez a szuper videó, a szabásminták méret szerint pedig szintén elérhetők. 

Annak nagyon örülök, hogy először nem vásárolt anyagból dolgoztam, akkor kicsit morcosabb lennék, mert nem olcsó mulatság ez az anyag vásárlás, de legközelebb egy nagyobb méretet készítek. 

Azokat a részeket amik nekem nehézséget okoztam lefotóztam.
Először is, mielőtt a varrásba jobban beleástam volna magam, azt se tudtam mi az a ferdepánt, és azt sem hogy néz ki. Van aki készíti saját kezűleg, de kapható is készen. Én vásároltam, s amikor először kibontottam vált is világossá miért a színre varrom fel először. 
Szóval miután a szabásmintát megrajzoltam és ollóval neki mertem esni az anyag kivágásnak, ezt a ferdepántot gombostűvel odabiztosítottam a body aljához, nyakához, és az ujjak végéhez is, és varrógéppel szépen levarrtam. Miután ezzel végeztem, ráhajtottam a pánt maradék részét, és immár az egészet odarögzítettem, s ezáltal kialakult szépen a szegélye a bodynak. 



Ezután, ahogy a videóban is látszik a vállrésznél picit bevágtam az anyagot ( én 4cm-re vágtam, talán elég lett volna 3 cm, bár lehet azért tűnt soknak, mert a ferdepánt nem volt rugalmas ), és összeillesztettem az elejét és a hátulját. A pánt kilógó részeit le kell vágni, és a vállrészt összevarrni. 
Ami számomra a legnagyobb nehézséget okozta ( talán 4x gombostűztem át ), az az ujjak odarögzítése volt. Az anyagot nem tudtam sehogy sem a megfelelő helyen elkezdeni összetűzni és furcsának találtam, hogy nem egyenletes, picit húzni kellett az anyagot, hogy megfelelően illeszkedjen, de a varrásnál szépen adta már magát. A videóban ezt lock-al varrják, de nekem nincs ilyen speckós gépem, így egyszerűen varrtam össze mint minden mást. 

 

Patent nem került a bodyra, egyrészt mert kicsi lett, másrészt mert nincs patentozóm. A patentozó nem is létfontosságú, mert rövidáru üzletben kapható olyan szalagféle ( nem tudom mi a neve pontosan ), amin műanyag patentok vannak, így azt egyszerűen csak a ferdepántra lehet varrni. 

Nagyon sok régi szétkaszabolásra váró ruha, és új anyagok is vannak amik áhítoznak , hogy tű alá kerülhessenek, úgyhogy bízom benne, hogy sikerül a napokban összehoznom egy megfelelő méretű bodyt a kisasszonynak. 

Bátran vágjatok bele, csak elsőre tűnik bonyolultnak, a végeredmény miatt megéri ( még akkor is ha nem tudod a gyerekre adni ☺)

Jó varrogatást kívánok!