Csütörtöki ajánló : varrj őszi sapkát

Sapkákat, fejpántokat nem bonyolult varrni így ezekkel próbálom gyakorolni a jersey anyagok megfelelő használatát, hogy később sikerüljön egy body, egy meleg tapi a téli estékre, mellény, vagy akár egy kabát.

Először is néhány tippet osztanék meg veletek a jersey anyagok varrásáról:

1. a Dm-ben kapható saját márkás vasaláskönnyítő spray - ezzel érdemes befújni az anyagot, mert keményíti és kevésbé fog rojtozódni,gyűrődni az anyag
2. használj sok gombostűt, ez is segíteni fog abban, hogy az anyag ne gyűrődjön, felkunkodorjon
3. használj rugalmas anyaghoz való cérnát és rugalmas anyagokhoz való tűt - egyszer nekiálltam enélkül, hát olyan is lett.

Nemrégiben készült egy kifordítható sapka, amihez a jövőhéten ha megérkezik a rendelt anyag Dávid számára is elkészül és bandázhat közösen Dorkával az apa-lánya sapkaszettben.

Erről van egy klassz videó, az egészet ennek a segítségével sikerült megvarrnom. A videót itt találjátok, Ami viszont fontos, hogy ha nekiláttok akkor a videótól annyiban térjetek el, hogy Ő fejkörfogat+ 3cm-et javasol anyaghosszúságnak, de az túl sok (1,5-2cm bőven elég ). 

A másik sapka leírása kicsit bonyolultabb volna számomra. Meggyűlt a bajom a szabásminta rajzolásával is, mert sikerült folyton rossz oldalt átmásolnom, vagy elcsúszott a papír, és nem is voltam biztos benne, hogy a 4 méret közül melyik lesz a jó Dorkára. Szóval azt hiszem negyedik alkalomra sikerült normálisan megrajzolnom. Miután a kezemben volt végre a helyesnek tűnő minta, jöhetett a szabás. 

A leírást egyébként itt találjátok. Négy méret található benne, baby small - baby large-child small- child large. Először a baby large jött számításba, majd áttértünk a child small méretre, mert a szabásminta láttán Dorkára homlokáig se érte volna a sapka. 

                 

Ezután az ugyanolyan mintájú anyagokat egymás felé fordítjuk ( természetesen a színt színnel ) és végigszaladunk a szélein, kivéve a tetején lévő V ívet, és ugyanezt az elülső mintán is megtesszük. Ha ezzel megvagyunk, akkor jöhet a V alak.

Számomra ez volt nehezen érthető, hogy miért nem a két hátsó és miért nem a két első részt varrom össze, de ahogy kiszabtam és összetűztem rájöttem, hogy így fogok tudni egy réteget szépen kifordítani. 

Ha összevarrtuk  a V alakokat is, akkor az anyagok elejét egymás felé fordítjuk a fotón látható módon, és végigszaladunk rajta ismét. 

Végül ha ezzel is megvolnánk, akkor a varrásból kimaradt félköríveket is összeöltjük. Igazából a vége felé már nem követtem a leírást, szóval fogalmam nincs eredetileg , hogy ajánlják ezt a részt levarrni, én csak csináltam, ahogy jónak láttam. Pont emiatt szerettem volna igazán lefotózni az egyes lépéseket, ha Nektek sem lenne teljesen tiszta a leírás és a képek a folyamatról. 

Végül....tááááddddááááám , készen van. Picikét nagy (a baby larga pedig kicsi lett volna )  Mazsolára, de majd tavaszra belenő, addig pedig mint egy kis pilóta nyomul benne. 

Kellemes varrogatást - bármi kérdésed van írj, szívesen válaszolok. 

Read More

Kedvenc játékaink

Ha játékról van szó, akkor a kedvencek között szerepel az építés és rombolás. Már jó ideje mindig magas tornyokat építettem Dorkának és egy idő után ő is el kezdte egymásra pakolni a különböző kockákat, poharakat tulajdonképpen bármit amit megfogott majd leborítottuk. 

Nemrég kapott egy készletet amiből nagyon magas tornyot lehet építeni azóta ez a játék áll első helyen. A poharakat szereti forgatni is, mindegyiket vagy a szájával lefele majd vissza és a nagy pohárból a kisebbeket kiválogatni. A sok építőpohár egy vödörben van aminek a teteje egy formabedobó és a kör és a négyzet alakot már egész szépen megtalálja egyedül és bedobja az odaillő formát.

Igazából rengeteg játéka van, és sajnos ezek közül sokkal nem is játszik - pedig valamelyik tényleg igazán klassz ( a játékidőben előfordul hogy Dávid vagy én szívesebben játszunk a kacatokkal, ő pedig megy felfedezni - éljen a visszaagyerekkorba életérzés ) .

Őszintén szólva nem is tudom mivel kellene a nagykönyv szerint játszani egy egy éves gyereknek, és még nem is olvastam utána . Mi egyszerűen csak játszunk, beszélgetünk, éneklünk, mondókázunk. Mindig elmondom neki melyik játék micsoda, milyen színű, milyen alakú, mire szolgál, mikor használjuk - és ez mindenre igaz, nemcsak a konkrét játékaira.

                      

Kisbaba kora óta sok mesét hall, sokszor lapozzuk együtt a könyveket, ezért a könyveket is nagy szeretettel nézegeti, lapozza, olvassa. Mindig rámutat valamire és azt mondja "Káá" , tulajdonképpen minden Káá, vagy Káó. Érdekes, mert tényleg mindent Ká-val kezd, de a végére sok variációt használ, másképp artikulálja így a maga kis babanyelvén ő tudja és nagyjából mi is, hogy mire gondol. Sokszor veszi elő magától a könyveket, és ugyan még nem feltétlen rendeltetésszerűen foglalkozik velük, de lapozza őket. Nekem már ez is elég, mert ez egy jó jel, hogy elnyerték a könyvek a szeretetét.

Nekem nagyon fontos hogy rövidebb ideig legalább egyedül is képes legyen játszani mert amikor dolgozok nem tudok minden percben odaszaladni hozzá. Persze beszélgetek vele olyankor is és mindent megmutat, és ha látom rajta hogy igényli hogy most már ott legyek akkor nyilván megyek és játszok vele , de örülök hogy egyedül is feltalálja magát. Amikor befejezem a munkát, akkor csak az övé vagyok egy időre és játszva tanulással töltjük az időt. 

Amikor kicsi voltam nagyon szerettem a kézre felvehető bábfigurákat, és nagyon jó látni, hogy Dorkát is leköti, érdeklődve figyeli ha a rénszarvas beszél hozzá, vagy ha a többi kisállat hangját utánzom. Segíti az ő és az én képzelőerőm is, így mindketten mókázva tanulunk . ( erről eszembe jut, amikor a Jóbarátokban Joey is a báboktól tanulja meg az élet nagy dolgait )

Bábokat szeretnék még neki varrni, mert véleményem szerint tényleg az egyik legkreatívabb tanulási forma a kisgyerekek számára, bár hangokat utánozni nem tudok, az előadásom nem a legélethűbb, de azért egy kisgyereknek talán még élvezhető. 

A rossz idő beköszöntött, és nem mindig tudunk kimenni napközben sétálni, vagy játszózni, így készítettünk hétvégén egy matatófalat, mert folyton tiltott dolgok érdeklik ( kábel, konnektor, kulcsok ésatöbbi ), ezen pedig sok új érdekes nem éppen gyereknek való eszköz található. Erről majd külön írok, de ez is egy nagy kedvenc lesz - legalábbis úgy tűnik, vagy lehet még tart a minden csoda három napig tart időszak.

Nektek mik a kedvencek? Jobban leköti egy üveg üres flakon, vagy egy doboz szerszám a gyereket mint a Fischer-price? 

Szép Napot Nektek és jó játékidőt ! 

Read More

Csütörtöki könyvajánló - Sophie Kinsella : Segítség, kísértet !

Minden íróra érvényes, hogy van aki falja a könyveit, és van aki messziről kerüli az irományait - így van ez az általam kedvelt írónővel is. 

Volt már olyan, akinek én is ajánlottam- mondjuk pont nem ezt a könyvet, hanem a Boltkóros sorozatát, és azt a visszajelzést kaptam, hogy ő képtelen volt ezt a karaktert elviselni, és egyszerűen nem életszerű némely történet.

Bevallom ebben a sorozatban nekem is voltak olyan részek amiről azt gondoltam na oké ez tényleg túlzás, és ez most komolyan ki a fenével történik meg a való életben? Azonban én mégis szeretem a könyveit, egy kicsit jó olvasás közben ebbe a néha már túlontúl bohókás világába csöppenni.

A Segítség,kísértet! egy könnyed és szellemes történet - és mivel sokan hisznek a túlvilágban akár még igaz is lehetne :D Már a borítója is vonzza az olvasói tekinteteket- egy fiatal csinos öltözött lány látható rajta, aki boldog és éppen táncol -  számomra egyszerűen tökéletes. 

Az egyik kedvenc könyvem, többször olvastam ( Dávid nem is értei hogyan lehet egy könyvet többször olvasni ) mert humoros, titkok derülnek ki, az az igazi régimódi romantika is megtestesül benne - egyszóval minden benne van ami egy könnyű lányregényhez szükséges. 

Miről is szól?

Lara az egyik főszereplő egy kis csetlő-botló leányzó, aki új vállalkozása van, és a szerelme épp szakít vele....amikor a nagymamája nővérének a temetésén egy furcsa nővel hozza össze a sors, akit csak ő lát. A furcsa nő ( Sadie ) a nagymamája nővére még hozzá fiatalkori kiadásban egyenesen a 20-as évekből, aki rábíz egy fontos feladatot - keresse meg a szitakötős nyakláncát, és akadályozza meg a temetést, mert addig a lelke nem nyugodt, csak utána temethetik el. 

Persze eleinte ellenkezik és nem hiszi el Lara, amit lát és hall, de a szellem nem száll le róla, így nem tud mást tenni beadja a derekát és nyomozni kezd - elkezdve ezzel közös történetüket. A történetét egy öreglánynak fiatal testben és egy fiatal lánynak aki szeretne már felnőni, a saját lábán állni. Az együtt átélt kaland alatt sok mindent tanulnak egymástól , és Sadie viszonozza a Lara segítségét - elegyengeti a jelenleg romokban heverő életét.

Az egész történet a nyaklánc körül forog, és csak a legvégén derül ki miért is. A legvégén, igen tudom nem meglepő minden csattanó ott  történik, de ez a könyv épp ettől lesz tökéletes. Nekem legalábbis, mert ugyan nem vagyok egy hűű de romantikus történeteket szerető típus, de ez mesébeillő befejezéssel bír. 

Annyira csodásnak meséli el a nyakláncot, hogy én is szeretnék egyet , és a 20-as évekért is teljesen odáig vagyok - szívesen járnám a charlestont ( mondjuk ez már a Nagy Gatsby-nél kialakult ) . 

Sadie imádta a 20-as éveket, imádott fiatal lenni, és ezt az élni tudni kell életérzést Larának is sikerül megtanulnia.  

Visszagondolva valóban sok a túlzó szituáció, de aki egy kicsit eltekint ezektől, az cserébe sok szórakoztató fejezettel találkozhat, titkokat tudhat meg és végül kiderül ( amit még Sadie sem tud ) miért is olyan fontos az a szitakötős nyaklánc. 

Kellemes olvasást kívánok!

Read More

Őszi/téli bakancslista

Kicsit mosolyogtam mélyen belül, amikor leírtam, hogy őszi/téli bakancslista, mert talán túl rövid időszakra szólnak a vágyaim, amiből túlontúl sok van. 

Mindig szerettem volna írni egy olyan igazi életre szóló bakancslistát, talán ha lesz egyszer egy kipihent estém rászánom magam és leírom a céljaim, de addig is megpróbálok a közeli jövőnek élni.

Nem tervezem megváltani a világot, mindössze magamnak - a testemnek és lelkemnek - szeretnék kedvezni ezzel, hogy kicsit kiegyensúlyozottabbnak, egészségesebbnek érezzem magam. 

Szeretnék elkezdeni futni

A futás valahogy sose feküdt nekem. Talán 2-3 éve próbálkoztam vele legutóbb, de egyszerűen rosszul veszem a levegőt, rossz a technikám és az oldalam folyton szúrni kezd és onnantól megette a fene az egészet. 

A futócipőm azóta porosodik és várja hogy ismét életet leheljek belé, ám a tervemmel kapcsolatban a bökkenő az hogy jön a hideg. Ami még talán nem is baj, de az eső és a latyak. Mindig is képtelen voltam ép ésszel felfogni hogyan képes valaki mínuszban , hóban és esőben is róni a kilométereket - na mondjuk én először hálás leszek majd pár méterért. ( aki esetleg tapasztalt futó, szívesen fogadok tippeket milyen felszerelést érdemes beszereznem a télvíz ideji futásra ).

Ami viszont mellette szól, hogy az állóképességem sehol sincs ( jó a rúdtánccal jött rám némi izom, de az is főleg a hátamra, és az más izmokat dolgoztat meg,  bár oda sem jutottam el már 2 hete ), és azt hallom mindenkitől, hogy csak elkezdeni nehéz a futást, és utána már az lesz az életed, és más ember leszel. Örülnék ha én is a futás szerelmesévé válnék és kikapcsolódást nyújtana, nem pedig levegőért kapkodást.

Szeretnék egy mobilrudat itthonra

Nagyon úgy néz ki, hogy lesz egy saját lakásunk, ahova mindenképp szeretnék helyet keríteni egy mobilrúdnak, hogy mindennap gyakorolhassak, mert ez tényleg kikapcsol, tényleg örömet ad, tényleg szeretem csinálni. Soha nem volt egyetlen sport sem, amit szerettem volna, ami akkor is jól esett ha piszkosul elfáradtam, de ez olyan. Nagyon sajnálom, hogy nem volt elég merszem akkor elkezdeni amikor még bőven lett volna lehetőségem eljárni hetente többször is- de a gátlásaimat valahogy a szüléssel veszítettem el.

Szeretnék hízni és izmosodni egy kicsit

Amikor Dorkával kezdtem a terhességet 42,5 kg voltam, szülni pedig 52,5 kg-val mentem ( mondjuk még volt 8 hetem, szóval biztos jött volna rám ), majd a szülés után már néhány nappal csak 46kg voltam, majd 44 kg, most pedig ismét 42,5 kg-t mutat a mérleg. Elég sovány...úgy szó szerint, főleg hogy eltűnt az a kevés cickóm is, és a fenekemről is eltűnt az izom. Tényleg egy deszkalap lettem, egyáltalán nem érzem magam így jól, nem érzem magam csinosnak, nőnek, ezért szeretnék 2-3 kg-t magamra szedni és az izmaimat visszaszerezni. Még nyár közepén elhatároztam ha belegebedek is minden este tornázok Rubint Rékára, de Dorka kései elalvásai miatt füstbe ment a tervem.

Egészséges és tápláló étkezés

Az előző vágy eléréséhez elengedhetetlen, hogy megfelelően táplálkozzunk. Egyszer vagyis kétszer már volt időszak amikor teljesen életmódot váltottunk és sokkal jobban éreztük magunkat a bőrünkben Dáviddal mint amikor csak eszünk,eszünk és eszünk (inkább zabálunk), és megmozdulni sem bírunk. Nem beszélve arról, hogy nem sokkal az evés után már éhesek is vagyunk. 

Volt egy jó félév, amikor a paleo szerint étkeztünk, és ugyan nehéz volt átállni, főleg nekem mert én nem vagyok nagy húsevő , és elképzelni sem tudtam, hogy csak zöldséggel hogy fogok jól lakni, és hogyan fogok egy rántottát vagy virslit kenyér nélkül megenni??! Végül már az volt a furcsa ha kenyeret kellett volna enni. Nem ettünk tejcsokit, kekszet , chipset, semmi gyors kaját és tényleg felüdülés volt a testünknek, de aztán jött a karácsony és mivel a család nem eszerint étkezett, mi is gyorsan bűnbe estünk. 

A lombik alatt pedig a 160g CH diétát csináltam, amire szintén nehéz volt átállni, mert ha nem számoljuk a szénhidrátbevitelünket el sem hisszük mennyit fogyasztunk belőle egy nap - és mi tagadás rengeteget. Végül a szülés után ez ismét borult, mert a szoptatás miatt szénhidrátot kellett ennem szénhidráttal és ugyan próbálok figyelni rá, de nem mindig sikerül. 

Hogy most milyen étrendet szeretnék kialakítani? Leginkább a paleohoz hasonlót. Sok hús és zöldség, de nem vonom meg a pékárut, de nem is zabálom magam tele vele. A cukrot, nasikat próbálom kerülni - persze van egészséges nasi is azok jöhetnek. 

A lombik alatt vált jó szokásunkká a doki által javasolt mindennap egy kevés száraz vörösbor, ezt a rituálét sokáig megtartottuk, azonban most már ez is hanyatlóban van - pedig ha egy orvos javasolja mindenképp meg kell fogadni.

Szeretnék sokat olvasni

Régebben hihetetlenül sok szabadidőm volt olvasni, akár reggel, vagy a metrón munkába menet, vagy épp a munkában - este szinte soha nem olvastam, mert valahogy nem vagyok az az este lámpafénynél olvasni szerető lány ( mióta Dorka van azóta ilyen vagyok, helyesbítve sötétben Dorka mellett telefonon olvasós ) . Jelenleg csak este van időm olvasni, és ilyenkor is telefonról leginkább, pedig szeretem a könyvek illatát. 

Rengeteg mindent olvasnék, gondolataimban tornyosul előttem az elolvasásra váró könyvtorony - Vekerdy, Fábián Janka, Asimov, az iskolai kötelező olvasmányok, klasszikusok, háborús könyvek ).

Szeretnék sokat varrni

Nagyon jó érzés megtapogatni, csodálni és persze a hibákat keresni az általam varrt dolgokon, és nagyon sok tervem, ötletem van arról mit szeretnék varrni ( javarészt az anyag is készen áll ), de egyszerűen még ha magára a varrásra ( mert az gyorsabb ) napközben több részletben lenne is időm, a szabásminták elkészítésére és az anyagok kivágására nincs - és ezeket sajnos Dorka mellett nem is tudom csinálni. Lelkes segítő lenne ő, de egyelőre csak hátráltat - és a tű és olló egyébként sem való egy egy éves mellé. 

Szeretnék tanulni

Az egyetemen azt mondtam soha, de soha többé nem fogok tanulni ha ezt befejezem. Ám ezt is megértük, hogy az ember lányának az itthonlét alatt annyira eltompul az agya, hogy egyszerűen vágyik az új befogadására. Pontosan nem tudom mit tanulnék - orosz vagy spanyol nyelvet, esetleg egy szakfordító vagy tolmács képzést elvégeznék, vagy szívesen megtanulnék profin fényképezni ( ha már itt tartunk egy klassz fényképezőgépet is szeretnék). Ha újra kezdhetném nem közgazdaságtant tanulnék - ha egyetemről lenne szó akkor már legyen állatorvosi, ha szakképzésről akkor pedig cipésznek tanulnék. 

Lesz-e az álmokból valóság? Ha már csak egy részét sikerül megvalósítanom boldog leszek, mert mint tudjuk már nem az én álmaim az elsők. 

A legfontosabb, hogy Dorka vágyait teljesítsem első körben ❤

Read More

Közös születésnap a PIC-en

Dorka mindjárt egy éves, el sem hiszem hogy repül az idő, hogy tavaly ilyenkor még a babakelengyét válogattuk, ruhákat mostam, hogy még a napon száradjanak és élveztem minden egyes napot pocakosan, ugyanakkor vártam a napot , hogy végre velünk legyen. 

Éppen egy éve írtam meg a régi blogon, hogy a 28+5 hetes ultrahangon a doktor vázolta, hogy érkezhet korábban a baba, mert még ugyan nem kórosan, de több a magzatvíz mint kellene és a méhlepény öregedni kezdett - ekkor olyan fázisban volt éppen amilyennek csak a 34.héten szabadna lennie. Pontosan jól saccolt, mert kérte, hogy 4 hét múlva menjek vissza ( Dorka 32+3 hétre született ), és ha nagyon romlik az állapot akkor hamarabb megműtenek, mert a babának akkor biztosabbak idekint a feltételek mint odabent. 

Persze így egy év elteltével könnyebb a visszaemlékezés, minden rendben van CsoDorral és a többi inkubátor társával, ugyanakkor mégsem múlt el teljes egészében a fájdalom. 

Egy hónapot töltöttünk kórházban, s ez idő alatt jöttek és mentek a babák, ismerkedtek az anyukák. Hazatérés után egy csoportot csináltunk Facebookon ahol tartjuk a kapcsolatot. Történt hát. hogy megszervezésre került az augusztus 30- október közepe között született babák születésnapjának közös ünneplése.Felmerült külső helyszín is a szervezésre, azonban a legmegfelelőbb a kórházat gondoltuk, ahol örömmel vártak minket.

Kimondhatatlanul vártam ezt a napot, mindig örülök ha friss képeket látok a babákról , amikor helyzetjelentést adunk egymásnak , és nagyon szerettem volna együtt látni ezeket a kis Csodákat. 

Mindenki nagy örömmel készült, sütivel, lufival, sok- sok mosollyal. Végül elérkezett a nagy nap és szépen sorban érkeztek a családok , és mind a 15 baba egy hatalmas szőnyegen játszott önfeledten, mit sem törődve azzal mi történt egy évvel ezelőtt. Mi szülők pedig büszkén, a rossz emlékeket feledve csodáltuk őket. Jó volt újra találkozni, immár megnyugodva, és jó volt megbeszélni a tapasztalatokat - ki hol tart hozzátáplálásban, mozgásfejlődésben, kiknél milyen szokások alakultak ki. A nővérek és az orvosok is megszeppenve álltak meg először az ajtóban, majd fürkészték kit ismernek meg, ki mekkorát nőtt és csak mosolyogtak.

Nehéz időszak volt ez mindenkinek, de mégis mindenki boldogan tért vissza és tér vissza a vizsgálatokra is, szerintem azért - legalábbis én, mert egyfajta biztonságban érezzük magunkat ott. Hiába volt küzdelmes, és reménytelen de már akkor is ott voltunk együtt és tartottuk a lelket a másikban.
Azonban a buli végeztével a megmaradt csipegetnivalót levittük a PIC nővérszobába, és újra  remegő térdekkel sétáltunk végig a folyosón, dobogott a szívünk a PIC ajtaját és a kint várakozó inkubátorokat látva, és irigykedés fogott el amikor láttuk az újszülött osztály babáit és a fáradt anyukákat.

A legközelebbi találkát Mikulásra tervezzük - addigra már nagyobbak lesznek, még huncutabbak , és totyogósok a gyerekek, így még jobban élvezik majd egymás társaságát. Csodás lenne ha ez a születésnap és egyéb találkát rendszeresen megvalósulnának, és a babák idővel tényleg megismernék egymást és barátok lehetnének.

Read More

Időmenedzsment

Már ez lesz a negyedik hét, hogy ismét dolgozok és azt hiszem már határozottan kijelenthetem, hogy egyáltalán nem vállalkoztam könnyű feladatra. Az elmúlt három hétben egyre kevésbé voltam képes hajnalban felkelni, sőt múlt héten,csütörtök és pénteken már képtelen voltam , ugyanis csak 3/4 6 kor sikerült kikászálódnom az ágyból. Annyi szerencsém volt, hogy Dorka mindkét nap viszonylag sokáig aludt így addig behoztam a lemaradásom. 

Úgy gondoltam a napi 3 kávé, és a 6 óra alvás + Dorka altatása közben pár perc szundi bőven elég midnenre, azonban ez nem így van. Ráadásul nem is jut időm mindenre. Más anyuka komolyan nem tudom, hogy csinálja. 

Szóval mi is teszi ki a napom? 

Elsősorban nyilván Bogyófej, aztán a munka. Ezek után a mosogatás, a lakás egyben tartása ( inkább kevesebb mint több sikerrel) , amiben nagyon bosszantó, hogy az állandó takarításnak és pakolásnak nincs látszata ( pedig emiatt hanyagolom a saját kedvteléseim- olvasás , varrás ). Rengeteg időmet elveszi a Dorkának való ételkészítés és az ezzel járó konyha összerámolása, a sok mosásból keletkező vasalnivalóhegyek. Az pedig , hogy itthon tiptop legyek hát nagy álom. Más anyukák mindig fittek és üdék, smink van rajtuk, a hajuk jól fésült .... az enyém legtöbbször lófarokban ( mert egyébként Dorka abba kapaszkodik és hullik is ) és a legelső ruhát veszel fel a játszótérre amit a szekrényben találok.

Nem könnyíti meg a dolgom Dorka sem, mert erősen tombol az Anya időszak, és vannak ugyan órák, amikor teljesen jól érzi magát nélkül, de vannak olyan napszakok, amikor egyszerűen ott kell ülnöm mellette, hogy amikor ő úgy érzi oda kell bújnia hozzám kartávolságban legyek. Az, hogy egyedül pisiljek például szinte kivitelezhetetlen. Vagy rám töri az ajtót, vagy az ajtó előtt vár és mint egy kiskutya siránkozik. 

Valahogyan viszont kezelnem kell ezt a "nincsidőmsemmirerendesen" szituációt, ami számomra borzasztó nehéz, de tényleg. 

A lakásban való rend számomra mindig első volt. Amióta Dorka kúszik-mászik ettől már sikerült eltekintenem, hiszen nem tudom minden percben a helyükre pakolni a játékokat- és felesleges is , hiszen 10 mp múlva már úgysem ott lennének.

Az is nagy luxusnak számít ha akár egy oldalt is olvasni tudok, úgy hogy ne szaladnék be a szobába, mert éppen azt hiszem felsírt, vagy már mocorogni hallom - ha pedig ébren van, és úgy ülök le valósággal lehetetlen, mert érdekli mit olvasok és ő is olvasni szeretne. 

A főzés az utóbbi időben mindig estére maradt, a takarítást napközben megoldottam vele. Végül az, hogy nézzek ki valahogy szintén estére maradt,

Nos amióta dolgozok alapból van pár óra ami nem teljesen rá van szentelve, így a többit próbálom minőségi idővé varázsolni, ami nem teher, mert már többször írtam elsősorban Anya vagyok. Ami viszont baj, hogy ez a sok teendőm, így mind- mind estére tolódik ki, amin időnként nagyon be tudok feszülni és ilyenkor mindent egyszerre szeretnék megcsinálni, ami miatt még idegesebb leszek....ekkor előbújik belőlem a türelmetlen Anya, amitől ő is türelmetlenebb, nyűgösebb lesz...szóval ez egy ördögi kör ilyenkor. 

Épp ezért az első és legfontosabb az volt, hogy magamat le tudjam ilyenkor nyugtatni, és akkor ő is megnyugszik. Hogy történik a megnyugvás? Egyszerűen ráeszmélek, hogy Ő az első, és szimplán leülök a rumli közepére, hiszen neki úgyis mindegy, rám van szüksége a többi dolog nem érdekli, a mosatlan edények pedig meg fognak várni.

Na jó így azért ez túl egyszerű és egyúttal túl zűrzavaros is lenne, ezért rájöttem, hogy sokkal jobban haladok ha mindent lépésről lépésre teljesítek. Minden reggel kitűzök egy célt, hogy mi az amit aznap mindenképp meg szeretnék csinálni, és mi a második, harmadik tevékenység ami fontos, a többi pedig aznapra el van felejtve. Tehát ha ma teszem fel főznöm kell, akkor az lesz az első, hogy az ebéd kész legyen, de nem fogok bosszankodni azon, hogy nincs felmosva, vagy hogy nem tudok olvasni, vagy tornázni. 

Az én esetemben tényleg azt kellett megtanulnom kezelni, hogy nem tudok mindent egyszerre megcsinálni, nincs annyi időm és energiám. Akinek mégis sikerül, ráadásul nem egy, hanem több gyerek mellett, hát le a kalappal- és persze várom a tippeket, hogyan is csinálják, árulják el mit csinálok rosszul, hogyan lehetek energikusabb?

Read More