Ebbe a bejegyzésbe már azt hiszem ez a negyedik, vagy ötödik alkalom, hogy belekezdek, sőt nagyjából meg is voltak írva, de mindig kitöröltem, mert egyszerűen annyi mondanivalóm lenne ezzel kapcsolatban, hogy képtelen vagyok megfogalmazni a gondolataimat csak barokkos körmondatokban ( mint most is ), amik visszaolvasva engem zavartak. Olyan volt mintha egy szusszal szeretnék mindent elmondani. Most ismét nekifutok, meglátjuk a végére érek-e ....
Egyre többször, egyre több blogbejegyzésben, vagy cikkekben olvasom, hogy a férfiak még mindig azt vallják, hogy az anyák akik otthon vannak a gyerekekkel, azok nem dolgoznak, s nem értik miben fáradnak el nap mint nap. Természetesen akadnak kivételek, olvasok olyanokról is kommenteket , akik kellőképpen megbecsülik a párjuk munkáját, és tisztában vannak vele, hogy a gyerekkel való otthonlét nem láblógatásból áll. Olyanokról, akik miután hazaértek a munkából ( vagy épp mielőtt elmennek munkába ) még segítenek a párjuknak, akár reggelit készíteni, a gyerekeket oviba/iskolába készíteni, felporszívózni, mosogatni, teregetni, vagy a gyerekkel játszani amíg anya ezeket elvégzi, vagy ha kikapcsolódásra van szüksége, akkor egy kis kimenő erejéig.
Kedves apukák, leendő apukák, férfiak szeretném elmondani nektek (bár általában ti nem olvastok ilyesféle bejegyzéseket, mert nyilván badarság az egész, és nincs az a monológ ami változtatna a véleményeteken, azonban ha azt állítjuk nem bírnátok egy napot sem végigcsinálni ahogy mi, akkor a melleteket verve hőbörögtök, és kijelentitek ne essünk túlzásokba ) , hogyan is néz ki egy OTTHONÜLŐ anya napja, akár egy, akár több gyerekkel.
Az otthonülő anya sokszor hidegen issza meg délelőtt 11-kor a reggel fél 7-kor megmelegített kávéját, mert közben a gyerek éhes, álmos, igényli a társaságot a játszáshoz. Reggelit készít, altat, ebédet főz, mosogat, amíg a gyerek alszik összepakolja a játékokat, mos, tereget, vasal, takarít, boltba megy, vacsorát készít, porszívózik, játszótérre megy, egy-két plusz feladatot is beiktat ha úgy adódik ( virágföld feltakarítása, amikor a gyerek úgy véli a padlón jobb helye van, mint a cserépben, gyerek+etetőszék suvickolása az étkezések után, extrém pelenkacserék ésatöbbi). Vacsora után, fürdetés, a lakás összerámolása, játék, altatás, mosogatás, talán egy kis énidő, közösidő. Mindezek semminek tűnő, a napi rutinhoz tartozó tevékenységek, azonban gyerekkel dupla annyi ideig tart megcsinálni őket. Jó esetben segítségünkre van egy jókedvű, több-kevesebb időt egyedül eljátszó gyerek - rosszabb esetben egy anya ülj mellettem különben sírok, mert ilyen napom van rosszaság nehezíti a dolgunkat. Nem beszélve arról, hogy mire az alvásidő letelik, az anyának éppen addigra volna az összerámolás, főzés, vagy mosogatás után például nyugodtan elolvasni egy cikket, vagy nyugodtan kávét inni, vagy szimplán csak enni. Mert kisgyerek mellett a nyugodt kávé, és a nyugodt étkezés is luxus. A lényeg, hogy valami mindig félbemarad mert nyilván a gyerek az első.
S ez idő alatt mit csinál egy apa? Felkel, megpuszilgatja a gyereket, elmegy dolgozni, hazajön, játék a gyerekkel, vacsora, fürdetés, tv-telefon-játék-könyv-edzés, alvás.
Nem értem, miért gondolják azt a férfiak, hogy egy 8 órás műszak után, amikor hazaérnek nincs más dolguk, mint megpuszilgatni a gyereket, várni a vacsorát, nyomkodni a telefont/számítógépet, vagy épp megnézni egy filmet. A miért nem segítesz itthon kérdésre pedig a válasz, mert fáradt vagyok. Tessék?! Sokszor már vissza sem kérdezünk ( szerinted én??!! ), csak elengedjük a fülünk mellett és végezzük tovább a teendőinket.
Bármilyen hihetetlen az anyák is lehetnek fáradtak, sőt, állítom kimerítőbb egész nap egy kisgyereket felügyelni, egész nap egy kisgyerekkel beszélgetni, mint az irodában ülni.
Sokan azt vallják, hogy ez csak egy mai trend, egy új mánia az anyáknál, hogy elvárják az apai segítséget, és csak vakarják a fejüket, hogy miért hiszen a gyereknevelés, a házimunka mindig a nő dolga volt.
Igen, és a nő a régi időkben gyerek és házimunka mellett is kiment ugyanúgy a földekre kapálni, és termést betakarítani, tehát már a régmúltban sem volt egyenlő a munkamegosztás.
Persze a mai modern világnak köszönhetően sok minden megkönnyíti már az életünket- nem kell pelenkát mosni ( kivéve annak aki mosipelust használ ), főzés helyett lehet házhoz rendelni, azonban egy mosás például még nem indítja el magát, nem vasalják ki magukat a ruhák, és a portörlő sem kezd el egyedül portalanítani.
Egyébként szerintem a legtöbb anyának nem arra van szüksége, hogy a házimunkát végezzétek el helyettünk, hanem hogy egy kicsit a gyerekkel foglalkozzatok, amíg ő például nyugodtan megfürdik, elmosogat, megfőz, vasal, vagy csak olvas egy picit. Sok apa a hazaérkezéskor megdögönyözi kicsit a gyerkőcöt, aztán megy is tovább a "dolgára", és az anya napja folytatódik ugyanúgy tovább mintha apa otthon se lenne. Tulajdonképpen azzal, hogy a gyerekkel vagytok ( persze tudom amíg kicsi nehezebb lefoglalni ) csak részben tesztek szívességet az anyának, mert a javarésze nektek szívesség, hiszen az apa-lánya/fia kapcsolat másképp nem fog kialakulni.
Észre kell venni, hogy a gyerek játszik, nem csak távolról figyelni, le kell ülni mellé játszani magatoktól, vagy levinni a parkba sétálni, akárcsak 20 percre. Ezzel az egész család figyelmet kap, s húsz perc még egy fárasztó nap után is kibírható számotokra is.
Az apák elmennek reggel dolgozni, le tudják az átlag 8 órát, és ennyi. Az anyák napja már otthon elindul reggel, és otthon fejeződik be késő este. Ez nem egy 8 órás munka. Nem mondom, hogy minden nap szükség van a segítségetekre, de vannak igenis nagyon nehéz napok, amikor jól esik egy meleg kávéval, vagy teával leülni, és akár elolvasni 2 oldalt a könyvünkből, vagy csak ülni és nézni ki a fejünkből, mert éppen egész nap vissza akart bújni belénk a gyerek, ha nem ültünk mellette és nem fogtuk a kezét ordított, vagy mert szimplán rosszul ébredtünk.
Nem kérjük tőletek, hogy vegyétek át a szerepünket, de mi is örülünk, ha bátran és lelkiismeret furdalás nélkül elmehetünk fodrászhoz, vagy egy kis csacsogásra egy barátnővel , mert tudjuk, hogy bármilyen helyzetben könnyen boldogultok a csemetével - öltöztetés, etetés, pelenkázás, játék, megnyugtatás.
Nem kérjük, hogy végezzétek el a házimunkát mindig, vagy nap mint nap készítsetek a reggelit, vacsorát. Azonban néha jól esik ha nem nekünk kell lefőzni a kávét, vagy átszaladni a boltba három zsemléért.
Csak annyit szeretnénk, vegyétek észre hogy mi is fáradtak vagyunk és kérdezés nélkül mosogassatok el vagy vigyétek le a gyereket a játszótérre egy 20 percre.
Nem kérjük, hogy anyaszerepet öltsetek, de mi is büszkék vagyunk rátok amikor nem kell egyből értünk kiáltani ha egy nagy adag kaki van a pelusban, vagy ha eltörött a mécses.
Tudjuk, hogy büszkék vagytok de emellett szeretitek a régi gyerek előtti életeteket is, de olyan az anyáknak is volt - ne feledjétek.
Remélem a legtöbb apa azért jó kapcsolatot ápol a gyerekével és nemcsak a neve apa. Ők azok, akiknek fogalmuk sincs mi is az az apaság. Sokan nem tudják mivel jár egy gyerek, s lehet csak eleinte tartózkodó, de van, hogy nem is akarja megszokni azt, hogy egy kisbaba sír, hogy a gyerek törődést igényel, hogy felelősséget vállalt. Tulajdonképpen nem is tudja mit vállalt, s a gyerek neki bőven elég csak annyi időre, mint amikor csak látogatóba megy egy gyerekes ismerőséhez.
Szóval Apukák, ha néha kapunk egy kis segítséget, hálásak leszünk és nem házsártosak. Nem beszélve arról, hogy mindez azért fontos mert nem egyedül az anya vállalta a gyereket, nemcsak ő akar rendezett házban élni és finomakat enni, tiszta ruhában járni. No és persze mert...
Ha Anya boldog....a család is boldog....
